Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 9. szám - Deák Ferenc, a civiljogász

542 adata. Hogy pedig a magyar ügyvédség e feladat útján kiván haladni, annak perdöntő bizonyítéka a kamarai választásoknak az ország egész során harmonikusan, méltóságteljesen végbement lefolyása. Tanúsította ez az általános jelenség azt a nyilvánvaló akaratot, hogy az ügyvédség nem kiván legfőbb kari szervezeteiben világnézeti ellentétek, politikai különbségtételek optikai csalódással mindennél nagyobbnak vélt kérdéseivel foglalkozni, — lument egyedül és kizárólag a kar sorsával és annak jobb jövő felé való irányításával. Ferenc, a civiljogász rímen tartott előadást dr. Zo 11 á n József budapesti ügyvéd a Magyar Jogászegylet Civiljogi szemináriumának 1937. október 20.-Í évadnyitó ülésén. A köztudatban Deák az államférfi, a közjogász emléke él. Felmerül tehát egyfelől az a kérdés, vájjon civiljogász is volt-e Deák, másfelöl, hogy a mai élet annyi égetőbb kérdése között szabad-e ezzel foglalkozni. A civiljogász alakjai általában: a tudós és a gyakorlati élet emberei: a bíró és az ügyvéd. Ezek mellett azonban van a civiljogásznak egy harmadik tipusa is: a törvényhozóé, akikben mindazon tulajdonságoknak egyesítetten meg kell lenni, mint a civiljogász másik két típusában. Deák, ha elfogadta volna a felajánlott országbírói méltóságot, valóban az ország- első bírája lett volna. Ha ismereteit egy magánjogi munkában feldolgozta volna, ez méltán vetekedett volna Kövyével, vagy akár Frankéval. De Deák mindezt a tudását, mindezt a gyakorlati tapasztalatát arra fordította, hogy ezen készségeivel megteremtse a rendi Magyarország magánjogából az átmenetet a polgári, az új Magyarország magánjogába. Ez áll az Országbírói Értekezleten való döntő szereplésére, ahol Szladits Károly szavai szerint „tekintélye súlyával segít új medret törni a magyar magánjog új folyamának" és megteremti „a magyar magánjog kiegyezését". Deák az Országbírói értekezleten a mai magánjogunkért folytatott küzdelmei koronájaként: egyfelől megteremtette az áthidalást a 48 előtti és utáni magánjogot elválasztó szakadék felett, de másfelől egyben átmentette a reformkor küzdelmeinek megvalósulását jelentő 48-as törvényhozás magánjogi elveit az új Magyarország magánjogában. Ezek az elvek a reformkorszak elvei, Deák elvei, a XIX. század új polgári magánjogának eszméi: a jogbiztonság, a kodifikációs gondolat, a szabadság és tulajdon, a jogfolytonosság, s mindezt átfogja az állam legfőbb célja: a közboldogságra való törekvés. Deák beszédeit átolvasva megállapítható, hogy ezen elvek szószólója Deák Ferenc a civiljogász. Az előadó ezen eszmék körül csoportosított példákkal bizonyította fenti megállapításait. Majd befejezésül kiemelte, hogy a másik kérdésre azzal felel, hogy a mai égetőbbnek látszó problémák "között is nemcsak szabad, hanem kell ezzel a kérdéssel foglalkozni. A magyar magánjog haladást csak akkor fog felmutatni, ha Deák —I —r.