Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)
1937 / 2. szám - Adalékok a joglemondás tanához
72 hogy a joglemondás (elengedés) feltételhez27) vagy időhatárhoz2") kötött légyen. A véglegesség elve azonban több irányban át van törve. Az ünnepélyes szegénységi fogadalmat tett szerzetes az egyéni vagyonszerzés jogáról az őt befogadó szerzetrend javára lemondottnak tekintendő; ennek a lemondásnak a jogi hatálya azonban megszűnik a szerzetesrend eltörlésével vagy a pápai felmentéssel.-'1) J7) A fölfüggesztő feltétel- kikötésének nincs akadálya, a felbontó leltétellel történő joglemondás azonban a véglegesség elvébe ütközik. A német irodalomban a kérdés vitás. A BGB. 925. §-a szerint u. L az ingatlan tulajdonának átruházása -siem feltételhez, siem időhöz nem köthető, amiből többen arra következtetnek, hogy az .ingatlan tulajdonáról lemondás sem köthető féltétellhez vagy időhatározáshoz. (Walsmann i. m. 263.) Mai jogunk és az MTKj. (540. §.) dis> ismeri a bontóíeltétellel vagy véghatáridő tűzésével történő ingatilanálíruházást, nálunk tehát a német joigir odaírni következtetés nem áll meg. Az ingatlantulajdonos személyének határozottsága azombain oly nagyjelentőségű íorjgalmi is közérdek, hogy az ingatlan tulajdonjogáról felbontó feltételihez vagy végződési haltáridőhöz kötött lemondást a javaslatban hatálytalannak kellene kimondani. A birtok feltételes félbagyásánaik kérdése a német jogban ugyancsak kétséges. (Mellette Dernburg: Das bürg. Recht II. k. 21. §., ellene Walsmann: i, m. 277.) Az elengedő szerződés ákár félfügigeszltő, akár felbontó feltételhez köthető,. Ugyanígy a német jogiban. (Das B. G. B. e. v. Reichsgerichtsráten stb. I, k. 596. Erllass § 397.) A Ke. rendelet a követelések elengedett hányada feléledésiének, mámt fellbontó feltételmék kikötését megengedi. (1410/1926. M. E. r. 79. §.) Az öröksiégnek feltételes visszautasítása azonban a javaslat szerint semmis. (MTKj. 2063. §.) JH) A kezdő határidőhöz (dies a quo) kötött lemondásnak nitoos akadálya, a végződési batáridőhöz (dies ad quem) kötött (lemondás azonban a véglegesség élvébe ütközik. Az elengedő szerződés úgy a dies quo, mint a dies ad quem esetén megáll; az utóbbi esetben azonban lényegéhen halas ztásadássall van dolgunk. (V, ö. a Polg. tvk. terv. Indokolását: „halasztás: elengedés quoad tempus" III. 494.) — Ideiglenes, időhöz kötött lemondást látott a Kúria a következő esetekben is: „Nem jelenti az özvegyi jogról való végleges lemondást, ha az özvegy az ailatt az idő állaitt, míg férje szüleinek háziában nyer ellátást vagy tartást, haszonélvezeti joigát nem kíván ja érvényesíteni (K. I. 7212/1928. J. H. III. 535. K. I. 8106/1929. J. H. VI. 388.); továbbá ,,a nő csak vagyoni viszonyali változatlanságának idejére mondott le a tartási igényről" (K. III. 1339/1936. J. H. 1937:9.) Az MTKj. szerint az anya a gyermek vaigyonánalk kezeléséről „ideiglenesen" lemondhat" (325. §,); az örökségnek időhöz kötött visszautasítása azonban semmis. (2063. §.) 29) Notter szerint a szerzetesi kötelék ftílttéítlenüll megszűnik a szerzet egyházi eltörlésével, már a pápai felmentéssel valló megszűnés egyház jogilag felette vitás, a szerzet kötelékéből való elbocsátás pedig csak az egyszerű foga dalim a ssatl szemben hatályos, ünnepélyes fogadalom esetén teljesen ki van zárva. (Szerzetesi professio 320—327.) Kúriánk a pápai félmentés joghatályát élfoigadta: ,,a pápa őszentsége megengedte, hogy aiz ünnepélyes szerzetesi fogadailimat tett szerzetes törvényes módon szerzett összes vagvonával szabadon ren-delkezhesisék" (iRp. I. 966/1916. Mj. Dttár X.' 161.), de elismerte a rend kötelékéből való kizárás hatályát és ezel a szerzőképesség visszanyerését is annak ellenére, hogy a kizárás azzal a korlátozással