Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 2. szám - Adalékok a joglemondás tanához

69 sincs, hogy a jogosult a tartási jogáról utólag lemondjon, így a nő is lemondhat a már lejárt ideiglenes nötartásdíjakról. Kérdés azonban: mely időpontban mondhat le a nő joghatályosan a végleges nötartási jogról? A házassági törvény javaslatának elgondolása szerint a nő csak a bontóper megindítása után mondhatott volna le, a képviselőház igazságügyi bizottsága azonban ezt az időhatározást elejtette, mert véleménye szerint ,,nincs elegendő nyomatékos indok arra, hogy a házastársaknak ez a joga ne legyen érvényesíthető a felbontási per tényleges megindítása előtt is." 14) Minthogy a törvénybe sem került be bizonyos időhatárt megállapító korlátozás, indokoltnak látszanék az a felfogás, hogy a nő a házasság fennállása alatt bármikor, tehát a bontóper előtt is előre lemondhatna végleges nőtartási jogáról. A jogtétel ilyen fogalmazását azonban társadalompolitikai szempontból felette aggályosnak tartanok; egyenesen szociális követelmény, hogy a tartásról lemondás joghatályát még az időpont szempontjából is megszorítsuk. Minél nagyobb u. i. az ellátatlan személyek száma, annál súlyosabb eltartási teher fog nehezedni a társadalomra. Grosschmid még tovább megy: ő a nőnek a tartási jogról előre, még a bcntóper megindítása előtt történő lemondását az általános jogelvekkel tartja merőben ellenkezőnek. Grosschmid így érvel: a családi viszony tartalma nem lévén szabad dispositionak s illetőleg alakításnak a tárgya. Az, hogy a nő előre lemondhasson oly értelemben, hogy a férj által egyedül okozandó felbontás esetére a tartás a nőt ne illesse: oly valami jogi, hogy úgy mondjam lehetetlenség . . ." 15) A gyakorlat követi az elméleti szempontokat. A Kúria egyik döntése szerint a végleges nőtartásról a házasság megkötése előtt lemondani nem lehet, a lemondási lehetőség szerinte is a házasság megkötése utáni időszakra van korlátozva.1'"') Későbbi határozatában még inkább közeledik Grosschmid felfogása felé, mert a házasság megkötése utáni időszakot is megszorítja. Kúriánk u. i. azt az elvi álláspontot foglalta el, hogy a tartásdíj felett való szabad rendelkezési jog csak a házassági életközösség megszűnése után áll be.1') Az ítéletileg vagy egyességileg megállapított tartásdíj felemelésére, illetve leszállítására irányuló jogot gyakorlatunk nem tartja közjogi (alaki) jogosítványnak, melyről előre nem lehetne lemondani. A Kúria felfogása szerint a Pp. 413. §-a lényegileg és valójában nem eljárási, hanem anyagi jogi szabályt tartalmaz, melyről az érdekeltek joghatályosan le is mondhatnak. A Kúria felfogása szerint a H. T. 92. §-ában megadott lemondási jogosultságban bennfoglaltatik a feleknek az a joga is, hogy a változtatási lehetőségről lemondhassanak.1-) Ez utóbbi lemondásra azonban nincs időbeli korlátozás; a változtatási jogról tehát a házasu) Grosschmid: im. II. 751. i:) Grosschmid: i. m. II. 751. 16) K. III. 5558 1934. sz. hat. utolsó bek. J. H. 1935: 417 17) K. III. 920 1936. M. Tkzés 1936: 363. 18) K. III. 3959 1933. J. H. 1934: 506. K. III. 6610 1933. J. H. 1934: 588. K. III. 1787 1934. J. H. 790. K. III. 617 1934. J. H. 1934: 1118.