Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 10. szám - A külföldi rádió- és gramofontársaságok perei, szerzői jogi megvilágításban

törvény megvédi ezt az alkalmazást". A törvény védelmében szerintük csak azok részesülhetnek, akiket — az eredeti szerző jogának: sérelme nélkül — teljes szerzői jog illet meg. A gramofongyárak tehát, amennyiben legitim utódai a szerzőnek vagy iaz előadó-művésznek (az egyik is elég, mivel mind a kettő egyaránt ,,Urhéberrecht"-et, teljes szerzői jogot élvez) feltétlenül érvényesíthetik azolk „szerződ jogi igényeit". A nyilvános előadás joga hallgatólagosan átszállt a rádióra addig, amíg a gyárak szívességből átengedték ennek lemezeiket, — amint azonban letiltották lemezeik további használatát, a rádió jogtalanul játszotta ezeket is ingyenesen értékes programmra tett szert: ekként jogtalanul és alaptalanul gazdagodott. Az alperes rádiótársaság szerint semmi esetre sem illetheti meg szerzői jogi védelem a csupán mechanikai alkalmazásban résztvevő előadó művészeket, a felhívott 4. §„ kijelentése, hogy ,,a törvény megvédi ... az adaptálást", nem jelenti a teljes szerzői jogot, hiszen ez nem is állhat fenn egy és ugyanazon a művön az eredeti szerző jogával párhuzamosan úgy, hogy ez utóbbi emellett még sérelmet se szenvedjen?! Legerősebb — a rádió szerint — az eredeti szerző joga: ez szabadon rendelkezik művével, a következő lépcsőfokot az előadó művészeik foglalják el: ezeknek meg van az a negatív jogosultságuk, hogy beleegyezésük mellőzésével nem szabad a közreműködésükkel alkalmazott művet nyilvánosan előadni, legalul áll a sorban a lemezelőállító, aki a mű technikai alkalmazásának a szerepét vállalja magára. A fellebbezési bíróság: az említett Bundesgericht a g>ramofontársaságok kérelmiének megfelelően megtiltotta azoknak a lemezeknek a használatát, amelyek a letiltó intézkedés óta jutottak a rádió birtokába. Ez utóbbiakra így érvényessé vált az a tilalom, amelyet a gramofontársaságok a rájuk ruházott szerzői jogok alapján jogosan foganatosíthattak. 2. Ausztriát azok 'közé az államok közé sorolhatjuk, amelyekben új szerzői jogi törvény alkotása során szabályozták az egyebütt bíróság elé kerülő vitás rádió-gramofon jogkérdéseiket. Az 1936. évi osztrák Urheberreohtsgesetz ikettős szempontból vonja meg az egyes adaptáló tényezők veszélyeztetett jogkörének a határait. Egyfelől megálllapítja, hogy az előadó művésznek kizárólagos jogában áll a személyes közreműködésével előadott mű rádiió-iközlését, vagy mechanikai készülékre való felvételét engedélyétől függővé tenni. A 66. §^ban azonban azt is kimondja, hogy az előadó nem akadályozhatja meg az engedélyével, tehát jogosan lemezre felvett mű szabad rádió-előadását. Helyesen emeli ki Hoffmann,2) hogy az osztrák törvény azért vonta ezt a korlátot az előadó és hanglemez-előállító joga elé, mert ez utóbbiaknak nem szerzői jogot: Urheberschutz-ot, hanem egyszerűen az őket megillető teljesiítményi védelmet: „Leistungs2) L. W. Hoffmann: Das neue österreichische Urheberiechtsgesetz. Archív für Urheber-, Film- und Theaterrecht. 1936. 9. köt. 266. old.