Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 10. szám - A Pp. 413. §-a é s a perujítás

609 Be ha nem is mennénk el idáig: a kettős kártérítési veszély kikerülése végett ki kellene mondani, hogy a részvényes a közvetetten, vagyis a társaság útján elszenvedett kárát csak a rt. javára érvényestheti (svájci törvény rendszere). Egy ily rendezés semmiképen sem mond ellen a K. T. 189. §-a rendelkezéseinek. Ideiktatom e ponton dr. Pethő Tibornak a Jogállam 1936. évi 8—9. számában megjelent cikkéből a következő idézetet: „ Ilyen esetben a kárösszegnek az rt. pénztárába való befizetése indokolt még akkor is, hogyha az összes részvényesek, vagy a részvényesek egy része lépne fel a saját maga külön kárkövetelésével és csupán az rt. pénztárán,-illetve mérlegén keresztül juthat a károsult részvényes tényleges kára megtérítéséhez." 3. Nem igen foglalkozik a gyakorlat az igazgatósági tag elleni kártérítési igény érvényesítésének időbeli korlátaival. Az új német törvény öt évi elévülési időt ír elő. A svá jci törvény különböztet. Öt évi elévülést rendel a tempore scientiae (kár és károsító ismerete) — és legfeljebb 10 évi elévülést a károsító cselekmény elkövetésétől. Ettől függetlenül egy praeclusiv határidőt is felállít: ha a részvénytársaság közgyűlésileg felmentvényt adott az igazgatósági tagnak, a részvényes felelősségrevonási joga elenyészik, ha a iiatározat meghozatalától számított hat hónapon belül nem érvényesiti. (A francia ezidei szeptemberi décret-loi általában 3 évi elévülést rendel.) Kétségtelen, hogy a forgalmi élet nem bírja el a 32 éves általános elévülési időt, — ennek részletes indokolása ehelyütt felesleges. Bíróságaink mind szélesebb körben alkalmazzák hosszú nemérvényesítés esetében az időmúlás folytáni jogszűnés kisegítő eszközét ott, ahol a tételes jog nem ír elő megfelelően rövidített elévülési időt. (Példaképen rámutatok a Curia által ez év szeptemberében hozott P. IV. 2423/1937. sz. döntésre, mellyel a közkereseti társasági tag örököseitől megtagadta a cégbe való beléphetés jogát időmúlás okából annak ellenére, hogy e jog szerződésileg ki volt kötve.) Bár a magam részéről ezt a bizonytalan skálát nem tartom tökéletes megoldásnak, — mégis úgy vélem, hogy az megfelelő tételes szabályozás hijján az itt tárgyalt jogterületen is alkalmazandó lenne, különösen akkor, ha kiderül, hogy károsultnak módjában állott volna igényével korábban, hosszú időmúlás bevárása nélkül fellépni. A külföldi törvényhozás egyöntetű állásfoglalása világosan mutatja itt a helyes útat. * A bemutatott kérdések és esetek példái annak, hogy a bíróságoknak, még a legfelsőbbeknek is, mily szoros érintkezésben kell állaniok a mindennapi élettel, mennyire ismerniök kell a bíróság elé vitt betegségi esetek helyes elbírálhatásához az egész-