Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 10. szám - A Pp. 413. §-a é s a perujítás

603 arra a következtetésre jut, hogy ezen igazgatósági tagok működhetését és munkálkodhatását mennél szabadabbá és korlátlanabbá kell tenni. Ez az iskola tehát a felelősség vállalásának létszakát tekinti jelentősebbnek és támogatásban részesítendőnek. A közületi szellem elsőbbségét hirdető irányzat pedig elgondolását arra alapítva, hogy az életműködést végző szerv csupán szolgája és kivitelezője a közösségi céloknak, azt az eredményt szűri le, hogy szigorúan és megszorítóan kell szabályozni az igazgatósági tagok ténykedésének menetét és kereteit. Ez az irányzat tehát a felelősségrevonás létszakát véli fontosabbnak és nagyobb gonddal szabályozandónak. Az igazgatósági felelősség kérdésének gyakori fölvetődéséhez e jogdogmatikai és jogpolitikai szempontokon kívül még egy gazdasági ok is járul. A válságok időszaka egybeesik a felelősségrevonások elszaporodásának idejével. Kár, hogy a huszadik század statisztikai láza még nem jutott el a legfelsőbb ítélőszék tárgyalóterméig, — mert kétségen kivül áll, hogy a most említett jelenségpárhuzam egyébként a jognak minden részterületén a pontos számok kimutatásával is alátámasztható lenne. De hiszen maga a jelenség szinte magától adódó igazság. Ha jól megy, ha a gazdaság kertjeiben a rózsák virulnak, kinek jut eszébe, — az éles visszaélés egyedi esetén túl — a felelősséget emlegetni. Bizony, ha rossz az irányzat, ha tövisek foglalják el a parkok rózsáinak helyét — mindenki a kertész felelősségéért kiált és nem igen vigasztalódik a felsőbb hatalmak, az általános jelenségek emlegetésével. A magam részéről azt o& felfogást vallom, mely a felelősségnek élettörténetében a felelősség vállalását tekinti a jelentősebb, támogatásban részesítendő létszaknak. Idézem e ponton dr. Nagy Dezső tollából a Polgári Jog novemberi számában megjelent érdekes tanulmánynak egy kitételét, mely szerint „a társaság folyamatos vezetése nemcsak a részvényeseknek, hanem a köznek is elsőrangú érdeke." Nem oszthatom — már t. i. az igazgatósági tagok felelősségének vonatkozásában — Nizsalovszky professzor úrnak „A negatív részvényjogi reform"ról írt tudós és mély tanulmányában kifejezésre jutó felfogását, (36. old.) mely szerint ,,hogy a megfelelő részvénytársaságok alapítására még csak kísérlet sem történhetik, az igénytelen véleményem szerint a részvényjog hibáira és a kistőkés ebből folyó tartózkodására vezethető vissza." Azt gondolom, hogy az új vállalatok elmaradása inkább arra vezethető vissza, hogy nincsen az alakulásnak élére álló megfelelő névvel és súllyal, tekintéllyel és vonzóerővel biró vállalkozó. Bizton hiszem, hogy minden oly esetben, amelyben egy új teremtő vállalat alakulásának hirdetésére szövetkeznék a magyar gazdasági politikának, a tőkés bankvilágnak, az ipari, vagy