Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 10. szám - Lemondás az igazgatósági tagságról

597 amelyeknek hatálytalanságát speciális tételes magánjogi rendel kezesek mondják ki (1910/1920. M. E. r. 23. §., — 1900: XXVII. t.-c. 15. §., — 1914:XIV. t.-c. 57. §. stb.). Az utóbbiaknál a hatálytalanság dogmatizálása mögött a kényszerhelyzet vélelmezésének legis ratiója van, mert a törvényhozó abból indul ki, hogy a munkavállaló a szóbanforgó rendelkezéshez hozzájárulását csak egyenlőtlen gazdasági helyzetének kényszere, a szolgálati viszonyból származó függő helyzete folytán adta. Éppen ezért ezek az ex lege hatálytalanságok is utólag orvosolhatók, ha a függő helyzet megszűnése után a munkavállaló azt akaratnyilvánítással megerősíti.3) Jogszabály, hogy a jogügylet érvénytelenítésére irányuló hatalmassággal megokolt időn belül kell élni, mert indokolatlan késlekedés esetében a jogosult hatalmasságáról lemondottnak tekintendő. Ez a jogszabály bírói gyakorlatunkban él és az irodalom is elismeri.4) A bírói gyakorlatból a Mtj.-ba is felszívódott, amelynek 1014. §-a szerint a megtámadható jognyilatkozatokat egy év alatt indított keresettel lehet megtámadni.5) Az egy évi határidő tételesen is él az 1932 : VI. t.-c. 9. §-ában, amely a kizsákmányoló ügyletekre akként intézkedik, hogy: „a sérelmet szenvedő fél a semmiségtől függő jogait nem érvényesítheti attól számított egy év elteltével, hogy a szerződésben vállalt kötelezettségét mind a két fél teljesítette." Ezt az általános jogszabályt a szolgálati szerződésekre alkalmazva, levonhatjuk azt a következtetést, hogy ha a munkavállaló akár általános, akár speciálisan dogmatizált érvénytelenségi okot juttat, hatalmasságát indokolt rövid időn belül, kizsákmányolás esetén pedig a törvényben meghatározott időn belül kell érvényesítenie. De vájjon kényszer, illetve kizsákmányolás esetén mikor kezdődik az érvénytelenítésre rendelkezésre álló idő? A Mtj. :i) A bírói gyakorlat az 1910/1920. M. E. r. 23. §-ával kapcsolatban ezt ismételten kimondotta. Lásd továbbá a 40. J. D. indokolásából: „A bírói gyakorlat elsősorban a rendelet 2. és 23. §-ait akként értelmezte, hogy az érvényes jogszabályoktól való eltérés tilalma csak a szolgálati szerződés megkötésének, vagy módosításának időpontjára vonatkozik, azonban nem terjed ki a szolgálati szerződés felbontásának időpontjára, amikor nem tekintik kizártnak, hogy az alkalmazott a felmondási idő tekintetében részére biztosított jogáról érvényesen lemondhasson." 4) V. ö. P. III. 734/1927. M. D. XVII. 61. „Ha a megtámadással jogosult a megtámadás jogával csak másfél év múlva él s késlekedésének nincs elfogadható oka, a megtámadás jogáról lemondottnak tekintendő". Továbbá Szladits: A Magyar Magánjog Vázlata I. 164. o. 5) A Bgb. 124. §-ának felel meg. A Mtj. 1019. §. is idevilágít: „A megtámadás joga megszűnik, ha jogosult lemond róla, vagy jogának tudatában a megtámadható jognyilatkozatot megerősíti." Polgári Jog 1937. 10. sz. 4