Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)
1937 / 1. szám - Kié a megítélt perköltség?
IS körű, de a belső viszony szerint kötöttebb helyzetű a saját nevében perlésre feljogosított (Kúria 43. sz. jogegys. hat). Rendelkezési hatalma ugyan teljes: elengedhet, egyességet köthet; de ha szerepe megbízotti, felelős a megbízó iránti hűségért, utasítások betartásáért. Az ügyvéd javára a megítélt perköltségre végrehajtási jogosultság áll fenn, ez is a hitelezői minőségtől elkülönített behajtási jog, de lényegében más, jobban fundált, mint a fent említett aktorátusok; ez ugyanis az ügyvéd törvényes zálogjogára támaszkodik, tehát a dologi hatályú védelem kiterjesztése. Az ügyvéd helyzete fokozatban megközelíti, sőt részben (behajtási jog) túl is haladja a Kt. 374. §. alapján a megbízónak nyújtott védelmet. De elmarad attól annyiban, hogy a megítélt perköltséget fennálló jogunkban sem az ügyféllel szemben, sem 3-ik személyekkel szemben nem lehet az ügyvéd követelésének minősíteni. Ezért még küzdeni kell. Gyakorlatunkban már ebben az irányban is lehet észlelni tapogatózó kezdeményezést. Ballá Ignác Polg. J. 1933. évi kötetének 387. old. említi a bpesti T. 8570/1932. sz. határozatát, amely devizakorlátozás alá tartozó követelésben marasztaló ítélet alapján a megítélt perköltségre korlátozástól mentesnek mondja ki a végrehajtást. Említ ugyanott ellenkező bírói határozatot is. Ballá Ignác helyesen érvel, hogy ez a perköltség belföldi ügyvédet illet és ezért nem hagyható a főkövetelés sorsán. De evvel megtörtént annak a felismerése, hogy a megítélt perköltség nem egyszerű járulék, hanem önálló jellegű követelés. Meg vagyok győződve, hogy ezen a nyomon tovább haladva, a gyakorlatban is ki tudnánk vinni idővel a megítélt perköltségkövetelés sajátos önálló jellegének elismerését, aminek végül arra kell vezetni, hogy a költséget az ügyvéd követeléséül ismertessük el. De most a perrendi nov. javaslat tárgyalásánál van a kellő alkalom, ahol minden küzdő erőnket összpontosítání kell. Az ügyvédek eleget harcolnak idegen érdekekért, küzdjenek most a maguk igazáért. Mert igazuk van, ha magukénak követelik azt a vagyontárgyat, melyet ők teremtettek meg perbeli tevékenységükkel. Vegyenek tehát fel a javaslatba egy kiegészítő intézkedést, amely kötelezővé teszi, hogy a bíróság ítéleti rendelkezésében a perben eljárt ügyvéd vagy ügyvédek költségeit állapítsa meg és a perköltségben való marasztalást az ügyvéd ül. ügyvédek javára mondja ki. Milyen dogmatikai vagy jogpolitikai ellenérveket lehet e kívánalom ellen vetni? A képviseleti jogviszony természetére hivatkozva tagadják meg az ügyvéd közvetlen hitelezői minőségének elismerését a perköltségre. Ez már túlhaladott vaskalapos nézet. Hiszen a per során az ügyvéd már eddig is beleeshetett saját személyében fizetési kötelezettségekbe, még olyanba is, amelyet nem lehet ügyfelére áthárítani (Pp. 222. §., 544. §.), a javaslat 83. §. 6-ik bek. pedig bizonyos esetben az ügyvédnek ügyfelével egyetemleges marasztalását is statuálja. Ha az ügy-