Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 1. szám - Kié a megítélt perköltség?

14 hajtási jog megszerzésére utalja. A Kúria szerint (38. sz. j. e. hat. indokolása) a követeléseken fennálló törvényes zálogjog magában foglalja azt a jogosítványt, hogy a zálogjogot nyert hitelező a zálogjoggal terhelt követelést behajthatja, ami megfelel a Mtj. 911. §. 4-iiik bek.-ben foglalt szabálynak. Ez a szabály joggyakorlatunkban egyedül az ügyvédet a megítélt költségre illető törvényes zálogjognál kelt életre. Követeléseken való törv. zálogjog ritkán fordul elő. Gazdasági munkás törvényes zálogjoga bérkövetelése javára a munkavállalkozónak az ó közreműködésével megkeresett pénz- és termény járandóságaira (1899: XLII. t.-c. 14. §.). Vasúti vállalatok elsőbbségi kötvényeinek birtokosait a vállalatok követelésein törv. zálogjog illeti (1881: LXI. t.-c. 31, §.). A közjegyző elleni kártérítési követelések biztosítására a közjegyzői biztosítékra van tves zálogjog (1886: VII. t.-c. 40. §. A közjegyzői óvadékot az 1928: Ifi/. t.-cikk 5. §-a eltörölte.) Az ügyvéd elleni kárkövetelések javára az Ürts. jav, 54. §. szerint tves zálogjoga lesz a károsult ügyfélnek. Mindezekben az esetekben nincs behajtási joga a tves zálogjogosultnak. Azokban az esetekben sincs behajtási jog, amelyeket Szladits Dologi jog 285. old, említ fel, amikor ugyanis a vasúti és bányavállalatck követeléseire is kiterjed ugyanezen vállalatok ingatlanaira szerzett jelzálogjog. A Kt. 379. §, Il-ik bek. szerint a bizományost a bizományi ügyletből eredő követelésekre 'tves zálogjog illeti, e követelésekre nézve a bizományos behajtási joga nem a tves zálogjogon, hanem hitelezői minőségén alapul. Tehát valóban úgy áll a dolog, hogy az ügyvédnek a megítélt költségre adott behajtási joggal élő jogunkban új szabály fogadtatott el. A beszámítási jog korlátozása tekintetében is áttörte a joggyakorlat az ügyvéd javára a közönséges zálogjogi konstrukció dogmatikai határát. Zálogjoggal terhelt követelésnek a zálogjogosult részéről való érvényesítésénél az ellenfél a beszámítás általános előfeltételei szerint bármely követelését beszámíthatja. A megítélt perköltség elleni beszámítás korlátozásának nem az az alapja, hogy az ügyvéd javára ,,célkötelmet" akartak létesíteni (Almási: Kötelmi jog II. 525.), hanem az, hogy a perköltség belsőleg kinő a járulék természetéből s az ügyvéd követelésévé alakul át. A jog fejlődési folyamata tehát a Ppé. 18. §.. óta az, hogy az ügyvédnek átérzett és elismert jogát az általa kiérdemelt megítélt költségre igyekeznek dologi hatállyal védelmezni úgy saját felével, mint harmadik személyekkel szemben. Van-e a további fejlesztésnek dogmatikai vagy jogpolitikai akadálya? Nem érdemli-e meg az ügyvéd-, hogy azt a vagyontárgyat, amelyet ő semmiből teremtett, a perköltséget, egészen magáénak tekinthesse? Hiszen a specifikációnak megfelelő jogcíme van erre: a teremtő munka (1. ehhez ifj. Nagy Dezső cikkét P J. 1933. 336. old.). A következő lépést a törvényhozásnak kell megtenni. Nem csodálkozhatunk azon, hogy a joggyakorlat vonakodik fennálló