Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 1. szám - Irányított gazdálkodás, állami beavatkozás és a jogrendszer elváltozásai

változása következtében válságról ma beszélni nem lehet, hanem első sorban és főként azért, mert a szabályozás módja és természete a jog lényeges funkció változását mutatja. Mélyebb strukturális változásokkal találkozunk itt a politikai és a gazdasági élet célkitűzéseiben, különösen pedig a jog szerepének megítélésében. Ez újabb fejlődés során ugyanis a jog nemcsak bizonyos tervgazdasági koncepciók keresztülvitelére mutatkozott alkalmasnak, hanem arra is, hogy ennek révén különböző társadalompolitikai követelmények legyenek érvényesíthetők a foglalkozási ágak helyzetének, jövedelemeloszlásük rendjének befolyásolása útján. A utóbbi évek gyakorlata számos példáját mutathatja annak, hogy az alapvető intencióiban eredetileg válságjoginak szánt megoldás hogyan megy át más területekre, s hogy annak hatásai az idők múlásával miként érvényesülnek változott viszonyok között. Az itt érintett momentumnak két jellegzetes példáját hozhatjuk fel az 1935-ben közreadott 10.000 M. E. sz., a gazdatartozások rendezéséről szóló rendelettel kapcsolatban. A gazdatartozások rendezésének alapgondolata kétségen kívül válságjogi jellegű volt. Mint külön csoportot emelte ki e rendszer a védett adósok kategóriáját, s minthogy ezek tekintetében, egyfelől a gazdasági viszonyok leromlásával megváltozott vagyonalap és jövedelem, másfelől a régibb időből eredő fizetési kötelezettségek között lényeges eltolódások mutatkoztak, a különböző jellegű kedvezmények megadása ez inkonvenienciák kiküszöbölésére törekedett. E rendelet 18—19. §-aiban azonban, amelyek az együtt kötelezettek jogviszonyait szabályozzák, oly rendelkezésekkel találkozunk, amelyek válságjogi momentumokkal alá nem támasztható kedvezésekben részesítik a védett gazdiaadós kezesét, vagy adóstársát is — tekintet nélkül arra, hogy az védett adós-e vagy sem? Ez a kedvezés a 18. §. rendelkezéseihez képest a kamatfizetési kötelezettség tekintetében abban mutatkozik, hogy amennyiben a gazdasági értelemben vett föadós — egyébként ez is új válságjogi fogalom! — a rendelet értelmében csökkentett kamatfizetési kötelezettségének eleget tett, a folyó kamattehernek ezt meghaladó része megszűnik, nemcsak a gazdaadóssal, hanem annak kezesével vagy adóstársával szemben is. Ez lényegében annyit jelent, — ha már belemegyünk abba az újszerű gondolatkörbe, hogy a fennálló kötelezettségek teljesítésének mértékét a felek személyes körülményeinek alakulásától tesszük függővé, — hogy a viszonylag kedvezőtlenebb helyzetben lévő hitelező a legnagyobb tőkeerőt reprezentáló kezestől, vagy adóstól sem igényelheti az az által vállalt kamatkötelezettség teljesítését — ha a főadós történetesen védett adós. Jogrendszerünkben egy eddig teljesen ismeretlen