Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 2. szám - Magánjogi rendelkezések a városrendezésről és az építésügyről szóló törvényjavaslatban

•90 számított hat év alatt. A városfejlesztési terv egy része a tájékoztató jellegű teleknyilvántartás, amelyben fel kell tüntetni az általános rendezés alá vont területen levő minden telek forgalmi értékét, valamint az általános rendezés alá vont minden teleikre és épületre vonatkozóan megállapított és a javaslat (a következőkben: J.), valamint rendeletek által megállapított közigazgatási természetű jogokat és kötelezettségeket. Az Indokolás szerint ily jogviszonyok nyilvántartására a telekkönyv rendszerint nem alkalmas. A J. ily módon a telekkönyv és a kataszter mellé egy újabb ingatlannyil vámtartást honosít meg; a racionalizálás elvéből inkább az következne, hogy ugyanazon objektumokra vonatkozó és így nyilvánvalóan többszörös munkával járó nyilvántartásokat egy szervnél kellene egyesíteni. A rendezés alapjául szolgáló felmérési adatok, térképek, leírások, továbbá a teleiknyilvántartás nyilvános okiratok. Magánjogi természetű szabály a J. 3. §-ának (3) bekezdése, amely szerint minden telek tulajdonosa, vagy birtokosa köteles tűrni, hogy telkén a rendezési terv elkészítéséhez szükséges munkát elvégezzék és a szükséges berendezést ott tartsák, die a város az okozott kárt megtéríteni köteles. A városfejelsztési terv kihat a magánfelekre is, mivel építési telket alakítani, építkezni és általában bármely művet vagy berendezést létesíteni csakis a városrendezési tervnek megfelelően lehet (4. §. 1. bek.). Ez mindenesetre érinti azok érdekeit, akik a törvény vagy a városrendezési terv megalkotása előtt azzal a szándékkal vároltak telket, hogy azon építkezni fognak. A 18. §. (2) bekezdése szerint a városrendezésre vonatkozó rendelkezéseket a belügyminiszter kis- és nagyközségekre, vagy egy részükre is kiterjesztheti; a 22. §. (2) bekezdésének a) pontja szerint községek is kötelezhetők arra, hogy beépítésre szánt .területeiket megjelöljék. A törvénynek a teleki el osztásról, telekhatárrendezésről, telekátalakításról és kisajátításról szóló II. fejezete igen mélyreható változtatásokat léptet életbe telekkönyvi jogunkban és egyúttal rendkívül nagy mértékben korlátozza az ingatlanok feletti szabad rendelkezést is. A J. 5. §-a szerint a város beépítésre kijelölt területén telek felosztásához az építésügyi hatóság, tehát közigazgatási hatóság engedélye szükségest A város beépítésre kijelölt területén kívül telek felosztásához hatósági engedély csak akkor szükséges, ha a felosztás következtében nyolcszáz négyszögölnél kisebb telek keletkezik. Az utóbbi esetben az engedélyt a hatóság megtagadhatja, ha a telekfelosztások következtében a terület rendeltetésének és a község érdekének meg nem felelő település keletkezhetik. Ez a rendelkezés a telekkönyvi rendtartásból ismert politikai hatósági engedély megadását szabályozza. Aggályos, hogy a beépítésre ki nem jelölt területen nyolcszáz négyszögölnél nagyobb telekrészeket mndennemű ellenőrzés nélkül, tehát akár a legszabálytalanabb formában is lehessen alakítani. A 18. §. (1) bekezdése szerint a telekfelosztásra vonatkozó rendelkezések kis- és nagyközségre is alkalmazandók, nemcsak városra. Ezeknél a telekkönyvi természetű szabályoknál sokkal mé-