Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 9. szám - Állami kölcsönök válságidőkben

565 E helyen rá kell mutatnom arra, hogy egy későbbi amerikai felsőbírói ítélet21) oly esetben, amikor az aranydollárra szóló kölcsönügylet New-Yorkban, de egy délamerikai társulat és egy finn bank közt létesült, mely utóbbiért a finn állam is kezességet vállalt — a Joint Resolution-t alkalmazta. Az ítélet utal arra, hogy az adós nem szuverén állam, hogy a kezes állam nem áll perben, ezért tehát a külföldi magánadósra a Joint Resolution annak célzata szerint alkalmazandó, mert ellenesetben az e törvény által elhárítani kivánt „dual monetary system" részben fenmaradna és utal a törvény előkészítő tárgyalásaira is, melyek során kifejezést nyert, hogy a különbségtétel a törvény gazdasági célját meghiúsítaná és ártana a kormány papirdollárra szóló későbbi kölcsönkibocsátásainak. A vélemény végül ismerteti a tudomány és a C. P. J. I. azon álláspontját, mely szerint a szerződésben foglalt kikötésekre, a szerződés kötésének idejében fennállott jogot kell alkalmazni. Nem tehető fel a felekről, hogy olyan törvények hatálya alá kívánták magukat vetni, amelyeket nem ismertek akkor, midőn a kötvényeket kibocsátották. A vélemény konklúziója az, hogy a svéd jogot kell alkalmazni, míg a Roosevelt törvények a svéd közrendbe való ütközésük miatt figyelmen kívül hagyandók. A svéd Felsőbíróság (Svea Hofrátt) az adós államot a perelt szelvényeknek az aranydollár értéke alapján átszámított svéd Korona ellenértékében marasztalta. Az ítélet elfogadja a vélemény azon álláspontját, hogy a kölcsönszerződésben az adós állam nem vetette magát alá az amerikai jognak, s ennek folytán az aranyzáradék tekintetében a svéd jogot kell alkalmazni. Utóbbi záradék nem csupán monetáris jellegű, hanem a kötelezettség lényegét (,,the substance of the debt") érinti. Minthogy pedig a svéd jog az aranyzáradékot nem korlátozza, ily alapon történt a marasztalás. Mellőzi ezek szerint a Roosevelt törvényeket, amelyek nem akadályozhatják meg azokat a kötvénybirtokosokat, akik nem laknak Amerikában, vagy e törvényeknek kifejezetten nem vetették magukat alá — hogy aranyalapu követelést ne támaszthassanak. Az a körülmény, hogy az aranyértékben való fizetés New-Yorkban lehetetlen, nem akadálya annak, hogy a kötvénybirtokos az aranyértéket Stockholmban, ne követelhesse az adós államtól. Az ítélet nem érinti a véleményben kifejtett azon álláspontot, amely szerint a Roosevelt törvények a svéd közrendbe ütköznek. 21) Compania de Inversiones Inteinationales (Columbia) v. Industrial Mortgage Bank of Finland Appellate Division of tihc Supreme Court of New-Yorík 1935. nov. 19. — Az ítéletet a Legfelsőbb Törvényszék 1936. január 20.-án helybenhagyta.