Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8. szám - Észrevételek a perrendtartási novella tervezetéhez

541 a végrehajtási zár alól feloldattak. (P. VII. 4925/1935.) Ehhez a döntéshez szó fér. Ha a lefoglalt ingó eladása semmis, úgy semmis volt a továbbadó ügylet is. így tehát az eredeti állapot visszaállítása nem tekinthető kizártnak, mert megsemmisíthető a második ügylet is. A semmis ügylet pedig utólag sem konvalidálható és nem válik érvényessé azáltal, ha a semmisség oka elenyészik, ha tehát a lefoglalt ingókat a bírói zár alól feloldják. Ámde ép az az alaptétel, amelyből a Kúria kiindul, nem áll meg a maga korlátlanságában. A lefoglalt ingó adás-vétele csak akkor semmis, ha annak a végrehajtási zár alól való feloldása kizártnak mutatkozik; semmis különösen olyankor, amidőn az eladó, habár a vevő tudta nélkül is, a lefoglalt ingóknak elárverezését akarja az eladás által meggátolni. Ha azonban gondoskodás történik arranézve, hogy az eladott ingót terhelő végrehajtási zálogjog megszűnjön — pl. akként, hogy a vételár a foglaltató hitelező kielégítésére fordíttatik — úgy nincs ok arra, hogy az ügyletet semmisnek minősítsük. Persze lehetnek esetek, amidőn igen nehéz eldönteni, vájjon egy ily ügylet érvényes-e vagy sem. Az engedményezés köréből két érdekes döntésünk van. A P. V. 5768/1935. sz. ítélet szerint ha az adós a második engedményesnek fizet olyankor, midőn az eredeti hitelező a követelést már korábban elengedményezte: úgy a második engedményes a felvett összeget az első engedményesnek jóhiszemére és gazdagodására való tekintet nélkül kiadni tartozik, mert az engedményező az őt már meg nem illető követelést a második engedményesre jogszerűen át nem ruházhatta. A második engedményes jóhiszeme pedig ily esetben tulajdonszerzésre" nem vezethet. A Kúra ítéletének a ,,tulaj donszerzésre" utaló kitétele érdekes adalékot nyújt a lapunkban ifj. Nagy Dezső többrendbeli dolgozatában kifejtett ahhoz az állásponthoz, amely szerint tulajdonjog nemcsak dolgokon, hanem követeléseken is lehet. — A másik döntés: az előbb más vonatkozásban már ismertetett P. VII. 4925/1935. sz. ítélet. Ez az ítélet kimondja, hogy az adós nem hivatkozhatik arra, hogy az a kötelmi jogviszony, amelyen az engedményezés alapul, valamely hibában szenved. Ez az elv nyilvánvalóan csak az engedményezés alapjául szolgáló kötelmi jogviszonyra vonatkozik, de nem vonatkozhatik arra az esetre, midőn maga az engedményezés formahibás. Ilyen esetben legalább is meg kell adni a jogot az adósnak ahhoz, hogy bírói letétbehelyezés által szabaduljon a felelősség alól. A másik jogtétel, amelyet ugyanezen ítélet kimond, az, hogy az adós az engedményessel szemben érvényesítheti az engedményezett követelés jogalapjának hiányosságait, de csak addig, mig az engedményezett adós az engedményessel szemben az engedményt fizetés teljesítésével vagy más módon el nem ismeri. Kivétel ez alól, ha az engedményező és az engedményes az adós megtévesztése végett összejátszanak. Természetesnek tartanám, hogy csak az oly elismerés jöhet számba, amely nemcsak a hitelező személyének változását ismeri el, hanem elismer annak dacára, hogy a jog-