Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8. szám - Észrevételek a perrendtartási novella tervezetéhez

538 san halogatta azokat előterjeszteni, mégpedig éppen egyenesen az ügy elintézésének késleltetése célzatával. A bírság kiszabását pedig ahhoz a feltételhez köti, hogy a tényállítás, tagadás, bizonyíték előterjesztése nyilvánvalólag valótlan, illetőleg alaptalan legyen. Tehát csak a teljesen kétségtelenül feltűnő és minden tévedést kizáró esetekben ad e rendelkezések alkalmazására jogot a bíróságnak. Nagyon veszélyes újítást tartalmaz tehát a T. 53. §-a, mikor a tényállítások és bizonyítékok figyelembevételére vonatkozó rendelkezéseket a nagyfokú gondatlanságból való halogatásra ís kiterjeszti, A Pp. 222. §-<a a szándékosság mellett egyenesen a halogatásra vonatkozó célzatot, tehát rosszhiszeműséget kívánt meg, ami természetesen gondatlanságnál fenn nem forog. Gondatlanságból későn előterjesztett tényállásnak, bizonyítéknak figyelmen kívül hagyása tulaj donképen az elavult eshetőségi (eventualitás) elvének feltámasztása, ahol a keresetre az elleniratban, a válaszra a viszonválaszban lehetett nyilatkozatot tenni és később nem. Hatályon kívül helyezése ez a Pp. 221. §-a elvi jelentőségű rendelkezésének, mely a tárgyalás egységességének elvénél fogva a tényállításokat és a tényállításokra való nyilatkozat megtételét a tárgyalás bezárásáig megengedi. A perköltség szankció elegendő ösztönzés a késedelmeskedés ellen. De a T. 53. §-a még tovább megy, ha valamelyik félnek valamelyik tényelőadása kétségtelenül valótlannak bizonyul, és csak a tényállítás megtételével gondatlanság terheli is, úgy a bíróság az ellenfél kérelmére figyelmen kívül hagyhatja annak a félnek a tárgyalás elhalasztását szükségessé tevő egyéb előadását is. Értsük meg jól. Ha valakinek egy valótlannak bizonyult tényállításánál gondatlanságot lát a bíróság fennforogni, úgy más előadásait is figyelmen kivül hagyhatja. Tehát a csak gondatlanul eljárt fél eljátszotta azt a jogát, hogy a bíróság az anyagi igazságot juttassa az ő szempontjából is érvényre. De mi a nagyfokú gondatlanság? ,,Nagyfokú gondatlanságnak számít az is, ha a képviselő, vagy a fél azért nem tudta tényállításának vagy tagadásának helytelenségét, mert nem tájékozódott felőle, bár előre kellett tudnia, hogy a kérdés a perben felmerült." Szóval a félnek, vagy képviselőjének előre kell tudakozódnia. Kinél? Az ellenfélnél? Ez joggal nem tételezhető fel, hogy az ellenfél vele ellenséges álláspontjához igazodjék a fél. A tanuknál? Vegyen ki előre belőlük vallomást. Mivel kényszerítheti őket? És ha vallanak perenkivül, később pedig a perben eskü alatt mást mondanak? Vagy vegyen fel írásba közjegyző előtt előzetes bizonyítást? Ezt a T. nem akarhatja. Honnan tudhatja a fél, hogy az ellenfél ügyvédje mit fog jelentősnek tartani, mit fog a perben felhozni? A fél csak azt tudja, hogy ő ilyen és ilyen nyilatkozatot tett emlékezete szerint és hogy ez az egy vagy több tanú volt ott. Hivatkozik ezekre a tanukra. Azok vallomásukban kijelentik, hogy ezt a kijelentést nem hallották, ezt a fél nem tette. A fél meg van lepve. De már jönnek a szankciók is. Birság, esetleg más előadásainak figyelmen kivül hagyása. Itt jön az ügyvédi hivatás gyakorlásának kérdése is. Nézetünk szerint az ügyvédnek ilyen pervezetési hibákért való saját sze-