Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8. szám - Észrevételek a perrendtartási novella tervezetéhez

535 bírósági eljárásban nincs előkészítés. Az ítéleti indokolás, mely a Pp. alkotói szerint az elsőbíróság előtt történtek legfontosabb megrögzítése lett volna, már nem tartalmazza a felek előadásait, csak röviden a bíróság által megállapított tényállást, utalással az iratokra, amelyek alig vannak. Hogy lehet így a fellebbezési eljárás alapos? A fellebbezési eljárás írásbelisége feltételezi az elsőbírói eljárás megrögzítésének, az iratoknak alaposságát. Nem lehet tiszta szóbeli elsőbírói eljárásra írásbeli fellebbezési eljárást felépíteni. Ha a fellebbezés elbírálása iratokon alapul, ilyen iratokról gondoskodni kell. A szóbeliség közvetlenség elvei a mi tudomásunk szerint ma is változatlanul a legjobb perrendtartási alapelvek, de az elveket a gyakorlatban nem erőszakos elméleti tisztaságukban, hanem a gyakorlat által követelt módosításokkal lehet csak keresztülvinni. Mikor a Te. 17. §-a az 1000 pengőn aluli és a szegényjogos ügyekben a közvetlenség helyett a közvetettség elvét tette a tanuhallgatás szabályává, akkor felesleges a fellebbezési eljárás írásbelisége mellett az elsőbírói eljárás előkészítését és a történtek hű megrögzítését az L fokú eljárásban a szóbeliségre való hivatkozással megtagadni, mikor kiváló perjogi írók szerint és a Pp. alkotását megelőző Magyar Jogászegylet-i viták megállapítása alapján állíthatjuk, hogy az előkészítés és az eljárás megrögzítése nem ellenkezik a szóbeliség elvével. A járásbíró a tömegnapon az ügyek áradatát kapja óránként, a felek közben ki és be járkálnak, türelmetlenkednek, az ügyvédek le sem ülnek sokszor, a fáradt bíró egy-két szóval beveszi az alperesi védekezést a jegyzőkönyvbe, pl. ,,tagadja a megrendelést és az átvételt" stb., az alperes részletes védekezést akar előadni, a bíró elnézésével kérvényben jelenti be a részletes védekezését, amely kérvény tulajdonképen előkészítő irat. Ha pedig ilyen kérvény nincs, a bíró a legközelebbi tárgyaláson a hiányos jegyzőkönyv alapján igyekszik az ügyet emlékezetébe idézni és e hiányos rövid jegyzőkönyv alapján dönt a bizonyítás kérdésében. A bírónak ilyen elő nem készültsége a pervezetési tevékenységet is megbénítja. A szóbeliség és közvetlenség előnye az, hogy a bíró a feleket látja, kérdéseket intézhet hozzájuk, szóbeli felvilágosítást kérhet, megfigyeli a tanukat, szakértőket stb. De mennyiben árt ennek a szóbeliségnek és közvetlenségnek, ha a bíró tudja a tárgyaláson, hogy miről van szó és így vezetheti a pert, azonkívül a fellebbezési bíróság is látja, mit adtak elő a felek az elsőbíróságnál? Kívánjuk tehát a járásbírósági eljárásban is, legalább akkor, ha a felet ügyvéd képviseli, a fakultatív, a felek tetszésétől függő, egy-egy előkészítő irat megengedését. Ez az eljárás a bíró jegyzőkönyvvezetését is megkönnyítheti, mert a bíró, mint a törvényszéki eljárásban, ily előkészítő irat beadása esetén egyszerűen megállapíthatja a jegyzőkönyvben, hogy a fél előkészítő iratát változatlanul, vagy változtatásokkal előadta. Megengedhető lenne a különíratban is a tárgyaláson előadottak megrögzítése a fél által a tárgyalási jegyzőkönyvhöz való csatolás végett. 3*