Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8. szám - Az életbiztosítás általános jogelvei és a 4040/1936. M. E . számú Phőnix-rendelet

530 Az életbiztosítás általános jogelvei és a 4040/1936. M. E. számú Phőnix-rendelet. Irta: Dr. Árvay Nándor debreceni ügyvéd. A biztosításnak törvényi szabályozása az 1875. évi XXXVII. t.-c. 7. címében van lefektetve. Az itt lefektetett szabályoknak éppen a biztosítottak érdekében való módosítása tette szükségessé az 1927. évi X. t.-c. megalkotását. Ezen biztosítási novella alapgondolata legfőképen abban nyilvánul meg, hogy szabályozta a hosszabb időtartamra kötött szerződéseknél azokat az időpontokat, amelyeknek bekövetkezte után úgy a biztosító, mint a biztosított a szerződést felmondhatja. Ebből a szempontból elsősorban is, a biztosított érdekét veszi figyelembe. A biztosított érdekének megvédésére irányuló szándék jellemzi a törvény egész szellemét. Különösen szembeötlő ez a szempont az életbiztosítási szerződés szabályozásánál. A törvény életbiztosítással kapcsolatos rendelkezéseinek elsősorban az a célja, hogy a rendszerint hosszú évekre kötött szerződés által a biztosított fél, anyagi viszonyainak esetleges romlása, vagy egyéb ok következtében ne legyen abba a helyzetbe hozható, hogy változott viszonyaira tekintet nélkül saját, vagy családja létfenntartásának is a veszélyeztetésével, egy korábban és más viszonyok között megkötött életbiztosítási szerződés alapján díjfizetési kötelezettséggel legyen terhelhető. Éppen erre a szempontra tekintettel mondja ki a törvény 9. §-a, hogy perelni csak az első biztosítási időszakra járó díjat lehet, amely biztosítási időszaknak a maximális időtartama egy esztendő s ezenkívül csupán azt a további biztosítási időszakra járó díjat, amelynek megfizetésére a biztosított fél minden biztosítási időszakra külön-külön — tehát mintegy újabb megállapodással — írásban kötelezte magát. Minden más jogcímen követelhető díjnak a bírói úton való érvényesítését, illetve az érvényesítés lehetőségét, a törvény kifejezetten kizárja. A biztosítási törvény novellája ezzel a rendelkezéssel szemben a biztosítónak is nyújt némi lehetőséget a védekezésre, ellentétben a legtöbb külföldi törvényhozási intézkedéssel. Megengedi, hogy abban az esetben, ha a biztosított a 10. §. 2. bekezdésében említett felmondás nélkül szüntetné meg a biztosítási szerződést, úgy erre a lehetőségre jogában áll a biztosítónak az első biztosítási időszakra járó díj egynegyed részét meg nem haladó bírói oltalomban is részesülő bírságot kötni ki. Jogszabályaink értelmében a biztosított az életbiztosítási szerződést bármikor felmondhatja. Erről a jogáról előre le sem mondhat, sőt az első biztosítási időszakra járó bármely díj megfizetésének az elmulasztása, mint következményt vonja maga után azt, hogy a szerződést felmondottnak kell tekinteni. A szerződéses bírság kikötése a biztosító részéről csakis abban az esetben nyerhet alkalmazást, illetve csakis abban az esetben válik esedékessé, ha a biztosított egyéni vétkességével elmulasztja a törvény által megkívánt felmondási idő betartását. Ha tehát az életbiztosítási szerződés biztosítottja a szerző-