Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1936 / 7. szám - Dr. Takács György: Rendszeres magyar pénzügyi jog [Könyvismertetés]
10 Vájjon feltehető-e a törvényhozóról az, hogy amikor oly nagy gondot fordított az élelmezéssel kapcsolatos törvényhozási intézkedésre, akkor szeme előtt az lebegett, hogy a munkások vagy munkáscsaládok kifőzdébe, vendéglőbe járnak kosztolni? Vájjon a magyar munkásoknak és munkáscsaládoknak oly nagy sora van, amelyik nem vezet 'háztartást, hanem munkája végeztével a vendéglőbe vagy kifőzdébe megy kosztolni? Nem hinném, hogy a családi életet élő és családjával úgyszólván az étkezéskor találkozó magyar munkás család életénél a törvényhozó abból indult ki, hogy azok vendéglőbe járnak kosztolni? Nem hiszem azt sem, hogy a magyar törvényhozó ezt, a vendéglőbe járó munkáscsaládot oly nagy számra tette, hogy arra külön törvényhozási intézkedést talált szükségesnek. A törvénymagyarázatnál pedig nem indulhatunk ki abból, hogy a törvényhozó egy olyan esetet akart szabályozni, ami a magyar munkáscsalád életét véve alapul, egyszerűen nem létezik, vagy legalább is abszolút elenyésző esetben lehetséges. Kereskedelempolitikai értelmezés, A vendéglőtulajdonos, a kifőzdetulajdonos ételeket ad el. Ez az ő áruja. Az élelmiszerkereskedő az élelmiszert adja el. Ez az ő áruja. Vájjon a törvényhozónak az volt-e a célja, hogy ugyanannak az árunak más jogi sorsot adjon, amelyiket egyik kereskedő szolgál ki és más jogi sorsot adjon egy másik kereskedő által kiszolgált árunak? Vájjon a törvény akarta-e az árú sorsát követni és különbséget tenni a szerint, hogy a kereskedőtől megvett árunak mi lesz a sorsa? Ad abszurdum: mi lesz a jogi sorsa annak a szaláminak, amit egyik munkás megvesz a fűszerkereskedőnél, de ott nyomban megeszi az üzletben? Hát ha egy tejivóban egy munkás megiszik mindennap egy liter tejet, a másik pedig a beteg gyermekének küldeti haza? A törvényhozó nem alkothat olyan jogszabályokat, amelyek más-más kereskedőnél más jogi sorsot követnek. De a kereskedő sem követheti áruja sorsát. Mindezek az elvek ellenkeznek a törvényhozó kereskedelempolitikai intencióival. A jogegységi döntvény indokolása: Az élelmezés fogalmát már tisztáztam. Megdöbbentő az, hogy az élelmiszeráruk kérdésénél döntő szempontnak veszi a kir. Curia azt, hogy nem lehet ellenőrizni azt, hogy az élelmiszerekkel az adós mit csinál. Hitelezői oldalon: mi köze ahhoz, hogy a vevő mit csinál az áruval? Hát, aki az ételt kiönti, hát aki az ételt otthagyja? Adósi oldalon: ha üzletben vett sajtból, vajból még az üzletben a szomszédját megkínálja, azzal baj van?
