Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 7. szám - Dr. Takács György: Rendszeres magyar pénzügyi jog [Könyvismertetés]

7 Élei mezés alatt a közönséges szóhasználat szerint élelemnek közvetlen fogyasztás céljaira való szolgáltatását kell érteni. Ettől az élelmiszeráruk adásvétele fogalmilag különbözik. Igaz ugyan, hogy a vevő az élelmiszert rendszerint azért veszi, hogy maga és családja azt elfogyassza, azonban veheti ezt tovább-eladás, csere, ajándék, sőt mások megvendégelése végett. így nem bizonyos, hogy az élelmiszeráruk vásárlása a vevő saját vagy családja részére történik; ez a bírói eljárásban megállapítást nem nyer, a végrehajtási eljárás pedig ily kérdések tisztázására nem alkalmas. De a törvény sem akarta ezt, mert akkor ép úgy, mint a dolog vételárának behajtása végett indított perben, — a novella 3. §-ban — megmondotta volna, hogy ennek a kérdésnek az eldöntése melyik bíróság hatáskörébe tartozik. A döntvény indokolása elismeri azt, hogy ez a rendelkezés ,.kétségtelenül megnehezíti az élelmiszereknek hitelbe való vásárlását és ennyiben hátrányos helyzetbe hozza a munkásokat." Mondja azonban azt is, hogy ezzel szemben viszont, akik anyagi viszonyaikhoz mérten jelentős tartozásokat csináltak és emiatt ellenük ellenkező felfogás alapján a munkabérük felét lefoglalták, akkor a napi, folyó megélhetésük nem volna biztosítva. De sérelmes volna — az indokolás szerint — ez a rendelkezés a szorosan vett élelmezés és lakbérletből és tartásból folyó követelésekre nézve, mert ezek elől a kellő alapot elvonná, így a kir. Kúria nem látott elegendő okot a közönséges szóhasználattól eltérő értelmezésre. A döntvény kritikája. Azon célból, hogy megállapíthassuk, 'hogy vájjon a m. kir. Kúria 76. sz. jogegységi döntvénye jogilag és gazdaságilag helytálló, illetve méltányos-e, vizsgáljuk meg azt az összes rendelkezésre álló értelmezési szabályok szerint. A törvény általános céljából vont magyarázat* Novella miniszteri indokolása, valamint a bizottság jelentése egyformán kiemeli azt, hogy ennek a törvénynek célja ugyan az adós vagyoni exisztenciájának lehető kímélése, azonban mindegyik hangsúlyozza a törvény szociális jelentőségét és annak a fontosságát, hogy az a gazdasági életre jótékony hatást gyakoroljon. Ezek szerint kétségtelen, hogy a törvénynek nem egyedül és kizárólag az volt a célja, ihogy az adós helyzetén segítsen, hanem az is, hogy ezt akként tegye, hogy az szociális legyen, a gazdasági életre jótékony hatást gyakoroljon. Már pedig a hozott döntvény úgy a kereskedőre, mint az adósra nézve nemcsak hogy jótékony hatást nem gyakorol, hanem egyenesen káros következményekkel jár. Az élelmiszeráru kereskedő a korábbi joggyakorlatban bízva jelentékeny mértékben hitelezett és most ezen döntvény folytán «zeket a kinlevőségeket úgyszólván teljesen elveszíti.