Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 7. szám - Törvénykezési illeték s az átalányrendszer

484 kozó általános szabályok. Ezek megengedik, hogy az egyetemleges jelzálogos hitelező követelésére tetszés szerint kielégítést kereshet akár egészen, akár felosztva a jelzálogokból vagy azok bármelyikéből, de a Jt. 56. §-ában foglalt ez a rendelkezés lényegileg a hitelezőnek azt az érdekét kivánja biztosítani, hogy követeléséhez könnyebben és biztosabban hozzájusson és nem érthető akként, hogy a jelzálogos hitelező ahhoz is jogot nyert, hogy mások jogait, így a Jt. 57—62. §§-aiban szabályozott jogait is megsértse. Ezek közé tartozik az is, hogy ha a jelzálogos hitelező egyik tulajdoni hányadból nagyobb mértékben szerez kielégítést, mint ahogyan ezt a belső megoszlás szabályai előírják, úgy az érdekelt többi jelzálogos hitelezőnek megtérítési joga van. Ezt a megtérítési jogot védi a Jt. 55. §-a olykép, hogy az a jelzálogos hitelező, aki jelzálogjogáról lemond vagy azzal szemben elsőbbséget enged, elveszti jogát azzal szemben, akire a követelés vagy a jelzálogjog kielégítés esetén átszállana, amennyiben a megtérítési követelés külömben fedezve lett volna. A lemondással egyeredményü az az eset, amidőn a jelzálogos hitelező követelését az árverési vételárból akár szándékosan, akár mulasztásból nem érvényesíti. Egyetemleges jelzálogjog esetén tehát ha a hitelező a korábban elárverezett hányadból követelését nem érvényesíti, noha ott fedezet lett volna, úgy a későbben elárverezett hányad árából nem érvényesítheti követelésének azt a részét, amely a korábban feloszlott tömegből aránylagosan a Jt. 57. i§-a értelmében jutott volna. (Pk. V. 4463/1935.). Ha az ingatlan visszterhes vevője tud a jogelődje által öröklési szerződés alakjában engedélyezett haszonélvezeti jogról, annak érvényesítését túrni tartozik. A vevő, ha oly beruházásokat teljesített, amelyek az ingatlan jövedelmét emelték, a haszonélvezőtől a jövedelemtöbblet erejéig a beruházott tőke kamatainak megtérítését követelheti. (P. I. 1135/1936.). Ha valamely igény érvényesítésére a korábbi jogszabály hosszabb elévülési időt állapított meg és a határidő még nem telt el, az új jogszabályban — az adott esetben a vasúti fuvarozás tárgyában létrejött úja'bb nemzetközi egyezményben — megállapított rövidebb elévülési időt kell az új jogszabály életbelépésétől számítva alkalmazni, amennyiben ez a kötelezettre nézve kedvezőbb. (P. IlV. 3924/1935.). A jogról való lemondás köréből két megállapítást idézhetünk. Míg a P. I. 5678/1935. sz. ítélet szerint ,,a jogról való lemondás . . . csak kifejezett nyilatkozattal vagy erre világosan ráutaló magatartással történhetik joghatályosan, ellenben pusztán