Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 7. szám - A székesfővárosi lakásbérleti szabályrendelet egyes kérdéseinek megbeszélése a dr. Sömjén - dr. Vitéz-féle kommentár nyomán

451 nyolhatóan — egyik f öfeladatuknak tekintették, hogy az egyes rendelkezések jogdogmatikai magyarázatán kívül mindenütt előadják azokat az indokokat, amelyek a régi szabályrendelet vagy a bírói gyakorlatban kialakult jogszabály rendelkezéseitől való eltérésre, új tartalmú jogszabály létesítésére vezettek. Egy további szempont, mely munkájukban irányította, hogy mindenütt rámutassanak, mennyiben térnek el a szr. rendelkezései a bérleti jog általános szabályaitól, a magánjogi törvénykönyv javaslatának megfelelő rendelkezéseitől. Harmadik és kiváltképen gyakorlati szempontjuk az egyes rendelkezések által szabályozott joghelyzetek végiggondolása volt, hogy ennek kapcsán azután útmutatással szolgáljanak oly kérdésekben is, amelyeket a szr. nem szabályoz, de amelyekre az érdeklődő mégis választ fog kérni akkor, amikor a szr.-tel kapcsolatban az illető kérdés fel fog merülni. Hogy e célkitűzésüknek szerzők miikép igyekeztek megfelelni, talán leghelyesebb lesz néhány példával illusztrálnom: így a 17. §. kapcsán, amely a bérfizetés helyéről és módjáról szól, egyebek között előadják, hogy a „magánjog általános szabályai értelmében a bérlő minden bérfizetés alkalmával nyugtatványt követelhet a bérbeadótól" (Mt. 1248. §.), hogy azonban: ,,a nyugta kiállításával járó költséget ellenkező kikötés hiányában a bérlő viseli (Polgári jogi határozatok tára 91.)"; folytatólag előadják továbbá: ,,ha a bérlő a bért a bérbeadó személyében fekvő okból, vagy egyáltalán nem, vagy veszély nélkül azért nem fizetheti, mert a bérbeadó kiléte iránt vétlen bizonytalanságban van, az esedékes bért a bérbeadó részére a teljesítés joghatályával bírói letétbe helyezheti" (Mt. 1254. §.), — ami mellett rámutatnak arra, hogy ,,az a körülmény egymagábanvéve, hogy több bérbeadótárs van, és ezeknek közös meghatalmazottjuk nincs, a bérlőt a letétbe helyezésre nem jogosítja fel, mert a bérlő ily esetben bármelyik általa ismert bérbeadótársnak fizethet". A 18. §. kapcsán, amely a bérfizetés idejét szabályozza, olvasható mások között a következő fragmentum: ,,A szr. szerint a bérévnegyedre járó bért havi részletekben kell fizetni, és ennélfogva a bérnek havi részletekben fizetése nem a bérbeadó részéről nyújtott részletfizetési kedvezmény, a bérlő a bérnek havi részletekben fizetésével késedelembe nem esik és így emiatt késedelmi kamat fizetésére nem kötelezhető; az a körülmény tehát, hogy a havi részlet fizetését elmulasztja, nem vonja maga után azt, hogy a bérévnegyedre járó bér egyszerre, egy összegben esedékessé válik. Ha azonban a bérlő az illető hónapra járó bért az esedékesség végső időpontjáig (az első bérrészietet legkésőbb a bérleti idő első napján, a további bérrészietet az illető hónap 5. köznapjának d. u. hat órájáig nem fizeti meg, külön felhívás (megintés) nélkül is késedelembe esik és a késedelem idejére az 1895: XXXV. t.-c. 1. §-a értelmében a törvényes kamatot köteles megfizetni, amely a fizetendő tőkének évi 5% -a. A bírói gyakorlatban kialakult szokásjogi szabály szerint ugyanis készoénzbeli követelés után, ha annak fizetésére határnap tüzetett ki, ellenkező kikötés hiányában az elmulasztott fizetés határ-