Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 7. szám - Magyar házassági vagyonjog holland bíróság előtt

I 445 hanem magyar házassági vagyonjog szerint, amelynek alapján mint orvos arra hivatkozhatott, hogy honoráciorok közt kikötés hijján egyáltalán nincs közszerzemény, még kevésbbé általános vagyonközösség, így a nőnek semmiféle igénye nem lehet, a zárlat tehát tárgytalan. A nőnek érdeke viszont a holland házassági vagyonjog irányadó voltának elismertetésére irányult. Ehhezképest a férj „incidentális" támadásában arra hivatkozott, hogy a felek a házasságkötéskor magyar állampolgárok voltak, a házasságot Budapesten is kötötték, így a nemzetközimagánjogi elvek — 1905. júl. 17.-i hágai konvenció 2. cikke stb. — szerint a magyar házassági vagyonjog az irányadó, mint lex patriae; de ugyanaz az irányadó a felek feltehető szándéka szerint is. Ezzel szemben a nő arra hivatkozhatott, hogy a jelzett hágai konvenció4) Magyarországra nem terjed ki. — Ha egyáltalán a lex patriae lenne házassági-vagyonjogilag irányadó, ez alatt szerinte (hasonlóan a köteléki jogban uralkodó értelmezéshez) nem a házasságkötéskori, hanem a jelenlegi haza jogát kell érteni (,,lex patriae novae"), mert a közös honosság-változás révén a felek ez utóbbi törvény uralma alá akartak kerülni és kerültek.') A feleknek ezirányú superveniens akarata is megáll, hiszen magyar jog szerint,0) eltérőleg a holland jogtól,7) a felek a házasságkötés után is újraszabályozhatják házassági-vagyonjogi helyzetüket. — Azonban helyesen már a priori sem a lex patriae, hanem a lex pro voluntate, a felek feltehető akaratának megfelelő házassági-vagyonjogi rendszer az irányadó,8) ez pedig nyilván a holland jog, miután a felek erészbeni szándékára nem a házasságkötés helye, hanem közös letelepedésük helye9) a jellemző, vagyis az a tény, hogy holland (gyarmati) területre költöztek és ott kezdték munkásságukat; e szándékot még felismerhetőbbá teszi az, hogy utóbb a holland állampolgárságot is megszerezték. — Végső sorban pedig, ha ezek ellenére mégis a magyar házassági vagyonjog vétetnék kiindulásul, ez az adott esetben maga is visszautal a holland jogra, s így renvoi ütján mégis az utóbbi bizonyul irányadónak. -) Ferenczy, id. m. 231.—3. p. 5) V. ö. Ballá Ignác: Tételes magyar nemzetközi magánjog, 1928. 156. sík. 1. 6) Ex 1886: VII. t.-c. 22. §.a) pont, verba: „akár azután köttettek". 7) Holland jog (szintúgy a francia Code civil) szerint csak a házasság előtt lehet házassági szerződést kötni. Ferenczy, id. m. 213. p., Walker, id. m. 659. L 8) Ez is a francia jogban szereplő felfogás, amely bizonyos hatást gyakorolt Hollandiára is. V. ö. Ferenczy, id. m. 220. p., Walker, id. m. 653. 1. 9) A „domicile matrimoníal". — Ez a felfogás érzik a Mj. Dtár IX, 1. alatti, később érintendő kúriai döntésen is.