Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Egyes kérdések a részletügyletek köréből

45 A magyar-osztrák áruforgalomból származó fizetések szabályozásáról szóló, 1932. december 18-án kelt me gállap ódás módosítása tárgyában 1935. november 27-én hatályba lépett 60.931/5—1935. K. Ü. M, számú hirdetménye. Annak következtében, hogy Magyarország Ausztriába való exportja hosszabb idő óta csökkent, míg Ausztriának Magyarországba való exportja emelkedett, az M. N. B.-nál vezetett schillingszámlára befizetett összegek nagy része megfelelő schiMingösszeg hiányában nem volt transzferálható. Abból a célból, hogy a magyar-osztrák kliringben előállott pengőegyenleg megszűnjék és az árucsere terén a kereskedelmi szerződésben megállapított 100 : 150 arány helyreállíttassák, osztrák viszonylatban felárak bevezetése látszott szükségesnek. Ennélfogva a MNB. 1935. november 27-től kezdve a kliringben teljesítendő befizetéseknél, valamint a schillingösszegeknek klíringen kívüli kiutalásánál 13% felárt (kompenzációs térítést) szed. Ha a magyar adós olyan tartozásra teljesít befizetést, amely tartozás nem pengővalutára, vagy nem kizáróan pengővalutára szól és a befizetett összeg 13% felárral növelt tartozási összeg fizetésére nem elegendő, úgy a MNB. jogosult arra, hogy a fizetés schillingtartozásra eső összegéből 11.5%-ot, mint felárat, levonásba hozzon és csak a fennmaradó összeget számolja kliringben. Ebben az esetben az osztrák hitelezőnek fennmarad az a joga, hogy a magyar üzletféltől pótfizetést követelhessen. Ez a 11.5% megfelel a levonás után kliringszámlára bevételezendő összeg 13%-ának. Amennyiben a magyar adós olyan tartozásra teljesít fizetést, mely kizárólag pengőre szól, úgy csak az adásvételi szerződésben megállapított pengőösszeget kell befizetnie, tehát külön felárat nem fizet, azonban a befizetett pengőösszegből a MNB. 11.5% felárt számol el, az ezenfelüli összeget pedig kliringszámlára vételezi be. Az osztrák hitelező tehát a magyar adós által befizetett pengőösszeg 88.5%-át kapja meg hivatalos árfolyamon számított schillingben és így a 13% felárat végeredményben ő viseli. A MNB. az ily módon befolyó összegekből azoknak, akik 1935. november 27-től kezdve akár kliringben, akár klíringen kívül schillingösszeget beszolgáltatnak, a kifizetett, illetőleg beszolgáltatott összegek után 10% felárat fizet, azonban a két kormány megállapodása következtében az Ausztriába menő búza- és lisztszállításokkal kapcsolatos kifizetéseknél a magyar exportőr felárban nem részesül, ha az adásvételi szerződés 1935. november 26-ig bezárólag jött létre. A magyar hitelező a pengőben eladott áru ellenértéke után felárat nem kap. A MNB. a pengőről vezetett kiiringsz ám Ián 1935. november 26-iki üzleti zárlatkor fennállott egyenlegből 5.75%-ot kitevő összeget zárolt és ezt az összeget a kliringszámláról végvérvényesen átkönyveli. Ennek folytán az Osztrák Nemzeti Bank mindazokat a kifizetési megbízásokat, melyek neki a MNB. nála 1935. évi november 26-íg bezáróan teljesített pengőbefizetések alapján adott, s eddig a napig nem teljesítettek, az MNB^tód kapott felhívás értelmében 5.75 %-kal csökkentett összegben fogja teljesíteni. Ami azt jelenti, hogy az 1935. november 26. előtt teljesített pengőbefizetések felára felerészét az osztrák exportőr viseli. További fizetés a magyar adóstól nem követelhető és az osztrák hitelezőnek harmadik személlyel szemben sincsen bármilyen igénye az elszenvedett veszteség pótlására. Az 1935. november 27-től kezdődően a MNB. az áruforgalom keretén kívül eső schillíngbeszolgáltatások és kiutalások után is a devizánál, épp úgy, mint a valutánál, egységesen 10, illetve 13% felárat fog folyósítani, illetve beszedni. A 13% felárat tehát az 1935.