Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Egyes kérdések a részletügyletek köréből

43 vezetett záradékban igazolja, hogy a kiutalt tétel után mekkora felár jár. 1935. december 4-töl kezdve a kompenzációs iroda 50% felár felvételére jogosító felárigazolványt fog kiállítani azon exportőrök számára, akik 1935. december 4-én, vagy azt követően konvertibilis devizát (valutát) szolgáltatnak be a MNB. számlája javára. Ez a rendelkezés az addicionális exportengedélyek alapján nyersanyaghányad és kötelező hányad címén történő beszolgáltatásokra is vonatkozik. Felárigazolvány csak abban az esetben állítható ki, ha az MNB. a beszolgáltatott összeget már megvette. Az 1935. december 4-én, vagy ezt követően beszolgáltatott ilyen értékek után akkor is 50% felár jár, ha a kompenzációs iroda által annakidején kiadott igazolvány 50%-tói eltérő kompenzációs kedvezményről szól. A MNB. a devizabeszoilgáltatást azzal a nappal tekinti megtörténtnek, amely nappal (értékeléssel) a beszolgáltatott összeg a beérkező jóváírási értesítés szerint a bank külföldi levelezőjénél vezetett számláján jóváiratott. Valutabeszalgáltatás esetében a MNB.-hoz való leszállítás napja az irányadó. Az áruforgalom keretén kívül az 1935. évi december 4-én, vagy ezt követően beszolgáltatott, illetve kiutalt alább felsorolt devizák (valután) után a Bank 50%-os beszólgáltatási felárt fog kifizetni és 53%-os kiutalási felárt fog beszedni: Amsterdam — holland forint, Bruxelles — Belga, Koppenhága — dán korona, London — angol font, New-York — dollár, Osló — norvég korona, Paris — francia frank, Stockholm —- svéd korona, Varsó — zloty és Zürich — svájci frank. Ezt az 53% kiutalási felárat az 1935. december hó 3-ig bezárólag kiadott engedélyek alapján a december 3-án délelőtt 11 óra és az ezt követő napokon lehívásra kerülő ily devizák (valuták) után is kell fizetni. Az itt fel nem sorolt devizák (valuták) mind a beszolgáltatás, mind a kiutalás alkalmával a jelenleg érvényben levő „exporttámogatási járulék" mértékével azonos felárral kerülnek elszámolásra. Olyan devizák (valuták) után, melyek ezidőszerint exporttámogatási járulék nélkül számoltatnak el, felár nem jár. A román fizetési forgalomban az importált áruk ellenértékének 40%-a 1935. november 26. óta a MNB. előzetes engedélye nélkül is lefizethető a Román Nemzeti Banknak a Magyar Általános Hitelbanknál és a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknál vezetett számlái javára. Amennyiben a számlázás pengőben történt, a pengőben számlázott összeg 40%-át kell fizetni. Az importőr köteles — amennyiben ez még nem történt — a lefizetéssel egyidejűleg a vonatkozó devizaigényléseket e pénzintézetek valamelyikéhez benyújtani, mely igényléseket ezek a Magyar Külkereskedelmi Kompenzációs Irodához haladéktalanul továbbítanak. (178. sz. körlevél.) A magyar-olasz áruforgalomból származó fizetések lebonyolítása (a M. N. B. 175. számú körlevele). 1935, november 19-től kezdve a magyar-olasz áruforgalomból származó fizetések a magánkompenzációs árurendszer keretében történik. Az államközi megállapodás értelmében három jegyzékben sorolták fel a kivitelre és behozatalra kiijelölt árucikkeket. Al., Bl. és Cl. csoportba sorozták a magyar importcikkeket, A2., B2. és C2. csoportba pedig a magyar exportárukat. Az Al. jegyzékben olaj és olajos áruk, pamut, gyapjú, nemez, selyem, kenderáruk, fényképészeti és egyéb vegyi cikkek; az A2. jegyzékben ló, hús- és zsírneműek, gabona- és takarmányfélék, elektromos cikkek és vegyiszerek vannak felsorolva. Ezek az ú. n. kom-