Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Egyes kérdések a részletügyletek köréből

40 a vevő vissza fog kapni valamit, holott az előadó úr javaslata szerint, mint kimutattam, semmit sem fog visszakapni." 20) Schwarz Gusztáv, látnoki erővel, évtizedekkel ezelőtt meglátta a helyes irányt, amelyet — mint a következőkben reátérek — bírói gyakorlatunk ma már általánosságban elfogad és pedig azt, hogy a szóbaniforgó eset és a K. T. 352. §-ának tényállása között érdemi különbség nincs. Igaz ugyan, hogy a részletügyletnél az árut átadták, míg a K. T. 352. §-a esetében ,,az áru még átadva nem lett". De a különbség csak felszínes, mert átadás hiányában, a K. T. 352. §-ánál sem szerzett a vevő tulajdont, tehát az eladó épen úgy a saját tulajdonát képező dolgot árverezteti el, mint ahogy a részletügyleteknél teszi akkor, ha a tulaj donjogfenntartás dacára az árut lefoglalja ós a vételárból kielégíti magát. Ha az elállási jog kérdését bírói gyakorlatunk tükrében vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy e kérdés tipikus példája annak, amikor egy jogtudós meglátása, ha nem is azonnal, de évtizedekkel későbben felismerésre és recipiálásra talál a bírói gyakorlatban és ezen keresztül az az élő jog részévé válik. Bírói gyakorlatunk idevonatkozóan mindenekelőtt azt a felfogást vallja, hogy a tulaj donfenntartással történt eladásnál, az eladó részére kikötött az a jog, hogy a fizetéssel késedelmes vevőtől az árut elszállíttathatja és a terhére eladattathatja „sem a jóerkölcsökbe, sem tiltó jogszabályba nem ütközik." A Kúria ezt akként indokolja, ahogy azt Schwarz Gusztáv tette s hivatkozik a K. T. 352. §-ára, amely az esetben, ha az árú még átadva nem lett, kifejezetten feljogosítva az eladót arra, hogy vételárkövetelése fedezésére az árut a vevő rovására eladhassa, „ettől pedig a most elbírálás alatt álló eset csak annyiban tér el, hogy a felek a vevő késedelme esetére szerződéses megállapodással maguk állítják vissza azt a helyzetet, amelyben az eladó ismét az áru birtokához jutva, azt vételár követelése fedezetére a vevő terhére értékesítheti." (így K. VII. 788/1933. H. jogi dtár XXVI. 179.) Ez azonban csak félut, mert csak azt jelenti, hogy a jogrend megengedi, hogy az eladó az áru átadása után és a tulajdonjog fenntartása dacára, szerződési kikötés alapján ugyanabba a helyzetbe kerüljön, mint aminőben ex lege van akkor, ha a vevő az átadás előtt késik a vételár megfizetésével. A teljes lépést akkor tette meg a judicatura, amikor elismerte, hogy a tulajdonjogfenntartás nem lehet akadálya annak, hogy — szerződési kikötés nélkül is — az eladó az árut leifoglalhassa, a vételárban marasztaló határozat alapján elrendelt végrehajtás során. (Iigy K. VII. 422/1931. J. H. 312.; K. V. 3292/1930. J. H. VI. 5.) A Kúria ennél az állásfoglalásánál a ) Magyar Jogászegyleti Értekezések, XIV. kötet, 5. füzet, 26. o.