Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Közjog és magánjog a hitbizományi javaslatban

27 a 3. §. már fent ismertetett indokolásában kiemeli, hogy ilyen feladat ellátására a bíróság nem látszik alkalmasnak. Ezekben az esetekben kétségtelen, hogy az államhatalom, mint a földbirtok helyes eloszlásának, a népesedés előmozdításának és a magasabb társadalompolitikai céloktól irányított nemzeti termeléshez fűződő egyetemes nemzeti érdek (1. §.) irányítója és ellenőrzője, a hitbizománnyal, mint e célt szolgáló másodlagos állami intézménnyel és a hitbizományi birtokossal, mint e célokat szolgálni köteles állampolgárokkal áll közvetlenül szemben. Még különösebb a helyzet a 37. §. esetében. Ennek egyik rendelkezése az, hogy a hitbizományi vagyon állagához tartozó vagyontárgy elidegenítéséhez, általában a vagyon állagának minden olyan megváltoztatásához, ami nem esik a rendes vagyonkezelés körébe, a hitbizományi bíróság jóváhagyása szükséges. A javaslat szerint a hitbizományi állag-változtatás két okból történhet, mégpedig, ha ez a célszerű gazdálkodás és jövedelmezőség fokozása érdekében kívánatos és ha a változtatás ugyan nem áll a hitbizomány érdekében, de ennek végrehajtása népesedési, telepítési vagy egyéb földbirtokpolitikai vagy nemzetpolitikai érdekből kívánatos. Az első esetben olyankor a mezőgazdasági és erdőgazdasági ingatlanok állagának megváltoztatásáról van szó, a hitbizományi bíróság a jóváhagyást csak akkor adhatja meg, ha a tervezett állagváltoztatáshoz a földmívelésügyi miniszter megelőzőleg hozzájárult. A második esetben abban a kérdésben, hogy a tervezett változtatás közérdekü-e, a földmívelésügyi miniszter határoz. A földmívelésügyi miniszternek ebben a kérdésben hozott határozata a hitbizományi bíróságra irányadó. íme, ezek az esetek is tipikusan közigazgatási jellegű kérdések, az azokban való döntés mégis a bíróságnak van fenntartva. Ebből magyarázható az, hogy mezőgazdasági és erdőgazdasági ingatlanok állagváltoztatása esetében a bíróság a földmívelésügyi miniszter hozzájárulásához, illetve ellenkező nyilatkozatához köteles igazodni abban az esetben, ha az állagváltoztatást jóváhagyja. Ez lehet indoka annak is, hogy amenynyiben az állagváltoztatást a közérdek indokolja, úgy a földmívelésügyi miniszternek e kérdésben hozott határozata a bíróságra irányadó. De ha már ügy van, hogy ezt a közigazgatási kérdést a bíróság döntésére bízták, miért köteles magát a földmívelésügyi miniszter határozatához tartani és ha már a földmívelésügyi miniszter határozatához kell igazodnia, miért szükséges a bíróság felesleges közreműködése, nem lenne-e egyszerűbb, célszerűbb és jogszerűbb, ha a döntést maga a miniszter mondaná ki? Ezek az intézkedések így is célravezetők lehetnek. Azonban a jogász előtt a szabályozásnak ez a jogrendszerbe ütköző módja nagyjelentőségű, mert megbontja a közigazgatási és bírói hatásköri szabályok, illetve a közjogi és magánjogi jogviszonyok elbírálásának rendszerét, ugyanakkor, mikor tudjuk, hogy a kérdés rendszerbe illesztett szabályozással tökéletesebben lenne megoldható. Én a javaslatnak a közre kiható hátrányait nem az anyagjogi, hanem az eljárásjogi rendelkezések hibáiban látom.