Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Moratóriumból kibontakozás felé

15 rehajtás útján behajtható- (Zalaegerszegi tsz., Pf. 776/1935/4.) Az 1934. évi október hó 24. napjáig felmerült per- és végrehajtási költségekre vonatkozóan a végrehajtás elrendelésének nincs törvényes akadálya. (Budapesti ítélőtábla, P. I. 6111,1934/24.) Nem helytálló a m. kir. Kúria 62. számú polgári döntvényének az elsőbíróság részéről kifejtett az az értelmezése, mellyel a végrehajtató javára a végrehajtási eljárás során megállapított költségeket nem önálló, hanem járulókos, tehát a főkövetelés jogi sorsától függő követelésnek tekintette, mert a hivatkozott döntvény e tekintetben a perköltség és egyéb költségek között nem tesz különbséget, a költségeket fogalmilag nem osztja két részre. Az idézett döntvény ugyanis a perköltség kifejezést nem azért használja, mintha az egyéb peres vagy perenkívüli eljárás során megállapított költségeket továbbra is a főkövetelés jogi sorsától függő járulékos követelésnek tekintené, hanem azért, mert csupán a bírói ítélet vagy egyességben megállapított költségekre vonatkozóan kívánta a késedelmi kamatfizetés kötelezettségét kimondani. (Budapesti ítélőtábla, P. I. 5679/1935/8.) A perköltség a tőkekövetelés járulékát képezi és ennek a sorsát osztja akkor is, ha a tőke már kifizettetett, adott esetben tehát midőn a marasztalási összeg 289 P 96 fillérből, annak ikamataiból és 75 P perés végrehajtási költségből állott, abból a szempontból, hogy a követelés a 14.0CKV1933. M. E. sz. rendelet 14. §-ának 3. pontja szerint ki van-e véve a végrehajtási korlátozások alól, a tőkekövetelés öszszege irányadó még akkor is, ha az adós időközi teljesítése által a töke ikifízetettnek mutatkozik, annál inkább, mert jogszabály, hogy a fizetés elsősorban a költségekre, azután a kamatokra és végül a tőkére teljesítendőnek tekintendők. — Oly megállapodás, hogy a teljesített fizetés a tökére teljesítettnek tekintendő, minthogy végrehajtatóra kamatveszteséggel járna, nyilván az említett rendelkezés kijátszását jelentené és célozná, mert azon az elgondoláson alapulna, hogy a tőkekövetelés megszűnése (ami egyértelmű volna azzal, hogy a tőkekövetelés a 25 pengőt el nem érné) a végrehajtás a járulékok erejéig a védett birtok tulajdonosával szemben akadálytalanul folytatható. De ha elfogadnók azt az álláspontot, hogy a teljesített fizetés a tőke kiegyenlítésére szolgált s így a költség járulékos természete megszűnt, ez esetben a fennálló kötségvetés tőkeköveteléssé változnék s minthogy annak összege a 25 P-t meghaladja, a végrehajtás korlátozásai alóli mentesség erre az esetre nem terjeszkednék ki. (Bp. Tsz. 21. Pf. 10.676/1934., Medzihradszky: 1935. 179. 1.) Jogszabály, hogy valamely pénzkövetelés sikeres érvényesítésével felmerült és megítélt, avagy megállapított költség a főkövetelés sorsát osztja, ennélfogva a R. 14. §. 3. pontjának alkalmazása valamely fél javára megítélt avagy megállapított költséggel vonatkozásban csak abban az esetben foghat helyt, ha az érvényesített követelés tőkerésze is az edézett rendelethely joghatálya alá esik. A kir. Kúria 38. sz. polgári döntvénye sem érinti a kir. törvényszék álláspontjának jogosultságát, mert a m. kir. Kúria 39. sz. polgári döntvényében kifejezésre jutott jogszabállyal számolva, az ügyfél javára ellenfelével szemben megítélt, avagy megállapított költségkövetelés az 1912. évi LIV. t.-c. 18. §-án alapuló és az ügyvédet megillető törvényes zálogjognak érvényre juttatását biztosító kedvezmény ellenére a fél követelése. A m. kir. Kúria 63. számú polgári döntvényére való utalás nem helytálló; ez az elvi jelentőségű határozat ugyanis az 1881. évi LX. t.-c. 43. §. 4. bekezdésének az önálló perköltségkövetelés esetére való kiterjesztését célozza és nem érinti a kir. törvényszék végzésében foglalt megokolás bevezető részében idézett jogszabályt. A R. intencióival ellenkeznék az oly irányú álláspontnak érvényre juttatása, amely a R. 9. §-ában szabályozott kedvezmény joghatálya alá eső tőkekövetelés érvényesítésével felmerült, megítélt, avagy meg-