Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1. szám - A váltójogi egyetemlegesség problémája

70 nem esett." (K. 1260/1898.) Miért merült fel épen kétely az elévülés kérdésében, holott a rövid elévülési időt súlyos célszerűségi okok is követelik. Ne feledjük el, hogy a bon az egyik legkevésbé formához kötött és mégis rendszerint jogcímnélküli értékpapír (lehet jogcímes is!) forgatható is, ha rendeletre szól, üres forgatmánnyal is átruházható és így, amennyiben a magánjogi elévülés szabályai állanak, úgy nemcsak a kiállító elleni, hanem a visszkereseti igény is 32 év alatt évülne el. Nincs semmi ok, hogy ilyen formához alig kötött, jogcímnélküli papír alapján alperest 32 évig szorítsuk védekezésre és reá hárítsuk a bizonyítás terhét. Ha a jogtudomány egybehangzóan így vélekedik és a K. T. 298. §-át így értelmezi, nincs indokoltsága annak, hogy a gyakorlat a törvény szóhangzata alapján, mely csak az akkori tisztázatlan jogelmélet következménye volt, olyan gyakorlatot folytasson, mely a célszerűséggel is ellenkezik. A kereskedelmi kötelező jegy jogi gyakorlata egyébként is igen kialakulatlan és ingadozó. Más alkalommal még egy-két vitás kérdésre visszatérek. A bon oly gyakori eszköze a forgalomnak, hogy a jogbizonytalanság e téren igen káros. //;'. Dr. Szigeti László. A váltójogi egyetemlegesség problémája. A V. T. 49. §-ában foglaltak szerint a váltóbirtokos jogosítva van keresetéi, illetőleg visszkeresetét valamennyi váltókötelezett, vagy a váltókötelezettek bármelyike vagy többje ellen szabad választása szerint intézni anélkül, hogy a be nem pereltek ellen követelési jogát elvesztené. Nagy Ferenc a most érintett ú. n. váltakoztatási jogot és ugró visszkeresetet is a váltói kötelezettség egyetemleges természetére vezeti vissza, amelynek szerinte csak kiegészítése a tv. 91. §-ában foglalt ,,folytatólagos megállapítás", amely szerint ,,a váltókihocsátó, forgató, elfogadó és kezes a váltó minden birtokosa irányában egyetemlegesen vannak kötelezve. Ezen egyetemleges kötelezettség kiterjed mindenre, amit a váltóbirtokos a váltókötelezettségek nem teljesítése miatt követelni jogosítva van". (V. T. 91. § ) A törvény fenti rendelkezsée ellenére is azt látjuk, hogy a váltói kötelezettségek oly sajátossággal birnak, amely sajátosságok sehogysem egyeztethetők ösze a kötelmek egyetemleges természetével, legalább is nem annyira, hogy a fenti törvényes szabályt feltétel nélkül elfogadhatnánk. Pl. Más természetű és tartalmú az elfogadó fizetési Ígérete, mint pl. a kibocsájtó és forgató fizetési ígérete. Az egyenes váltóadós elfogadó, a saját fizetését igéri kötelezően és pedig a váltóösszeg erejéig s ez az ígérete feltétlen. Addig a visszkeresetileg kötelezett kibocsájtó és forgatók nem a saját, hanem az intézvényezett fizetését ígérik, azonban nem feltétlenül, csak az esetre, ha a lejáratkor a főadósként szereplő elfogadó nem fizetne. Fizetési Ígéretük a visszkereseti összegre irányul.