Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1. szám - A gazdaadós eljárási joga

66 ható — annál kevésbbé, mert a telekkönyvi tulajdonos szerint hatálytalan a kérdéses jogügylet. Az egri kir. törvényszék Pkf. 3991/1934/29. sz. végzése mégis feloldja a járásbíróság határozatát és utasítja az I. bíróságot annak megállapítására, hogy ha megkötöttek a kérdéses okiratbeli ügyletet, úgy azt közös elhatározással hatályon kívül helyezték-e, mivel — mondja a törvényszék — a felfolyamodó harmadik személy azt állítja, hogy a kérdéres okirattal megvette az ingatlant s így a telekkönyvi tulajdonor, a védettség törlését nem kérhette, mert a harmadik személy volt telekkönyvön kívüli tulajdonos, már pedig — mondja a törvényszék végzése — a tulajdonosváltozás magában véve nem elegendő alap a törlésre, mivel az új tulajdonosok is igényelhetik a védettség fennmaradását, ha annak anyagi feltételei velük szemben fennforognak. A jóhiszemű harmadik telekkönyvi jogai szerint törést szenvednek. Azt hisszük, hogy e néhány bírói határozat ismertetésével hozzájárultunk Tunyogi Szűcs osztálytanácsos úr cikkében adott összefoglaló kép kiegészítéséhez, sőt rámutattunk a gazdatartozásokra vonatkozó rendeletek egynémely kiegészítendőnek mutatkozó hiányára is. Dr. Ladányi Sándor. Kizsákmányoló ügylet és gazdasági lehetetlenülés. A kettővel egyszerre védekezett a malom megvásárlója, mikor számos év után megperelték a vételárra. A két védekezési pont nyilván úgy viszonylanék egymáshoz, hogy a vevő mindenekelőtt vitatja az 1924—25-ben létrejött alapügylet eredeti érvénytelenségét, mert már akkor túlzott volt a vételár, az esetre pedig, ha ezzel nem lenne sikere, másodsorban vitatja, hogy időközben az ügylet őreá túlsúlyossá vált. Ugyanez a vevő tíz év óta birtokban és a vételárfizetéssel 1926. óta késedelemben van. Ugy, hogy feltolúl az olvasóban az a gondolat: vájjon eszébejutott volna-e akár kizsákmányolásról, akár gazd. lehetetlenülésről panaszkodni az esetben, ha az eladó még további hosszú évekig vár s legfeljebb az időnkénti prolongációknál köt ki magának (mint eddig is tette) némi ,,kártalanítás"-okat? (A konkrét esetben tényleg nem is az eladó, hanem az ő hitelezőjének behajtási ügygondnoka kényszerítette végül bíróság elé a vevőt.) Jellemző az adós (vevő) eljárására, hogy az ügylet előnyeinek változatlan élvezetében egyre újabb Ígéretekkel halasztja egyre későbbre a fizetést, s amikor végül nem kap további halasztást, halmozza az ügyletdöntő kifogásokat. Kétségtelenül adódnak az életben komoly gazd. lehetetlenülési esetek, de kétségtelen az is, hogy a gazd. lehetetlenülés védekezése ma divatos messze a megindokolt körön túl is. A Kúria VI. tanácsa (VI. 1657/1934., 1934. X. 9-én) a szóbanforgó esetben elvetette a kifogásokat és lemarasztalta a vevőt a teljes tartozási összegben. A kizsákmányolást semmi konkrétum nem igazolja: azt, hogy a malomért kikötött búzaár, majd a búzáért kikötött pénzösszeg, végül a halasztásokért kikötött kártalanítás nem volt-e túlzott, nem a mai, hanem az ak-