Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1. szám - A gazdaadós eljárási joga

63 beadása után az adós eleget tett kötelezettségének a törlést kérő hitelezővel bemben, a bíróság megítélése szerint a hitelező tartozott volna vagy a törlés iránti kérvényt visszavonni, vagy az adósok rosszhiszemű késlekedését bizonyítani; minthogy azonban a hitelező ezt nem tette és a kitűzőit tárgyaláson idézés dacára nem jelent meg, s az ügyvéd által képviselt adósnak a tárgyalással költséget okozott, bár a kérvény költsége a késedelmes adóst terhelné, a költségeket a felek között meg kellett szüntetni (kalocsai tsz, Pkf. 696/1934.). Az a hitelező, aki a kellő gondosságot elmulasztva alaptalan és sikertelen törlési kérelmével gazdaadósának szükségtelenül költséget okoz, neki e költségeket megtéríteni tartozik; helyes azért az elsőbíróságnak az az intézkedése, amely az adósnak a tárgyaláson való képviselettel felmerült költségeit a törlés iránti kérelmével elutasított hitelező terhére állapította meg (miskolci tsz. Pkf. 6111/1934/6.). A törlési kérelem felett tartott tárgyalás költségeinek megállapításánál csak az az összeg vehető alapul, melyet a gazdaadósnak teljesítenie kellett volna és amelynek nemfizetése okából a törlés kéretett (veszprémi tsz. Pkf. 783/1934/7.). Szemelvények a gazdatartozásokra vonatkozó bírósági gyakorlatból. Dr, Tunyogi Szűcs Kálmán miniszteri osztálytanácsos úr rendkívül érdekes ismertetése lapunk legutolsó számában az első összefoglaló kép az ú. n. gazdamoratóriális ügyekben a 14.000/1933. M. E. sz. rendelet megjelenése óta kialakult bírósági gyakorlatról. Két kérdésről azonban egyáltalában nem ad felvilágosítást ez az ismertetés, holott a hasonló esetek gyakoriságánál fogva ezirányú döntéseknek szintén kell lennick. Az egyik kérdés az adóstársak egyetemlegessége esetén a hitelezőt illető kötelező szolgáltatások mértéke. A 14.000/1933. M. E. sz. rendelet 34. §. 5. bekezdése szerint abban az esetben, ha valamely egyetemleges jelzálogjog más személy ingatlanát is terheli, az adós- ingatlanára bejegyzett követelést egész összegében figyelembe kell venni. A fenthivatkozott dr. Tunyogi Szücs-féle ismertetés erről csak annyit mond, hogy a védetté nyilvánítás szempontjából tulajdonostársak és házastársak vagyonát és jövedelmét számos bírói határozat összeszámította. De csak egy ilyen határozatot idéz, mégpedig a budapesti kir. törvényszék 21. Pf. 8710/ 1934. számú végzését, mely egyébként Medzihradszky Jenő „Jogesetek a perenkívüli eljárások köréből" című folyóirata IV. évfolyam 2. számában is megjelent. Ez a határozat azonban egy oly esetet dönt el, mely szerint a telekkönyvi jószágtestnek több tulajdonosa lévén, valamennyi tulajdonos együttesen kérte az ingatlan védetté nyilvánítását. Ebben az esetben mondotta ki a törvényszék, hogy nincs oly törvényes rendelkezés, amely szerint, ha egy telekkönyvi jószágtestnek