Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1. szám - A végrehajtási eljárást módosító új német törvény

42 a versenyben az adósok különböző képviseletei járnak elől, újabb és újabb adósvédő rendelkezéseket sürgetve a végrehajtási eljárás területén is. Tanulságos lesz tehát megismerkednünk a végrehajtási eljárást módosító új német törvénnyel, mert ez részben adósvédelmi jellegű ugyan, de más részeiben éppen a kivételes állapotokra szabott adósvédelem visszafejlesztését tűzi ki célul. De tanulságos lesz megismerkedni az új törvénynek azokkal a rendelkezéseivel is, amelyek nem ezen a területen mozognak, hanem más irányban módosítják új gondolatok alapján a végrehajtási jog szabályait. Az 1934. október 24.-i új német törvény a gazdasági válság végrehajtási jogából a rendes viszonyok végrehajtási joga felé akar egy lépést tenni. Legalább ezt írják róla azok (Volkmar, Jonas), akik a német szaklapokban írnak róla. Már pedig az említett két szerző a német birodalmi igazságügyminísztérium tagja s így a törvényelőkészítés szándékaival alaposan tisztában lehetnek. Szerintük a gazdasági depresszió az 1933. év vége felé túljutott legmélyebb pontján s így az adós rendkívüli végrehajtási védelmének óvatos visszafejlesztésére kerülhetett a sor. Viszont vannak a gazdasági válság hatása alatt hozott rendelkezések közt olyanok is, amelyek — szerintük — az állandó végrehajtási jog uralma alatt is értékesíthetők. Az új törvényből felismerhető, hogy a német jogászvilág álláspontja szerint melyek esnek az előbbi, melyek az utóbbi szempont alá. 1. A gazdasági válság hatása alatt egy korábbi rendelet (az 1933. május 26.-i) úgy rendelkezett, hogy a végrehajtást szenvedő kérelmére az ingókra vezetett végrehajtást meg lehet szüntetni, ha a bíróság ezt látja indokoltnak. Ez nem jelentett kevesebbet, mint azt, hogy a megtörtént foglalás is hatályát veszti, a foglalással szerzett zálogjog megszűnik s ha majd a hitelezőnek módjában lesz végrehajtási jogát gyakorolnia: a végrehajtási eljárást elölről kell kezdenie. Ezen változtat az új törvény. Megengedi ugyan az ingók értékesítésének elhalasztását, de ez a már megtörtént foglalás hatályát nem érinti. Az értékesítés elhalasztásának a törvény szerint az a célja, hogy a végrehajtást szenvedőnek alkalma legyen adósságát önként megfizetnie s erre határidőket is kell az adósnak kitűzni. A bíróságnak a felek személyi viszonyain kívül az adósság természetét is figyelembe kell venni. Ez az utóbbi rendelkezés, mint megszorítás, alkalmazásra kerülhet például a tartási követelésnél vagy olyan személyek (pl. orvosok) követeléseinél, akik nem tagadhatják meg szolgálataikat akkor sem, ha rögtöni készpénzfizetést nem kapnak érte. Szintúgy a bérbeadók követeléseinél, akiknek javára a lefoglalt ingóságok már a foglalás előtt is törvénynél fogva zálogjoggal voltak terhelve, különösen olyankor, ha az ingók már nem is a kiköltözött bérlőnek, hanem a bérbeadónak birlalatában vannak.