Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 9. szám - A Magyar Nemzeti Banknak a külfölddel szemben fennálló pénztartozásokra teljesíthető fizetések és a pengőben fizetett összegek felhasználása tárgyában kiadott 1935. szept. 18-án kelt 152. számú körlevele

552 felhívás nélkül köteles fizetni és csak kifejezett felmentés folytán szabadul e kötelezettsége alól. Ha a hitelrögzítés alá. eső tartozás oly külföldi pénzintézettel vagy bankárcéggel szemben áll fenn, mely az 1935. évi hitelrögzítő egyezményhez csatlakozott vagy nem csatlakozhatott, mert olyan állam területén van a székhelye, amely állam pénzintézetei és bankárcégei a megállapodásban nem vesznek részt, a MNB. az esedékes kamat pengőellenértékének biztosítékul való lefizetését csak akkor engedi meg, ha a hitelező kijelenti, hogy az 1935. évi hitelrögzítő egyezménynek rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek ismeri el, vagy legalább is olyan kijelentést tesz, hogy az adóstól mindaddig nem igényel tőketörlesztést, amíg erre az 1935. évi hitelrögzítő megállapodás az ahhoz csatlakozott hitelezőknek jogot nem ad. A körlevél itt csupán a kamat pengőellenértékének biztosítékul való lefizetését említi. Ez kétséget támaszt a tekintetben, hogy valóban csak a kamat lefizetését engedélyezi-e ebben az esetben, a jutalék és költség fizetését pedig nem, vagy pedig a kamat kifejezést a jutalék és költség helyett is — pars pro toto — használja. Az utóbbi lehetőség valószínűbb, mert ha csupán a kamat ellenértékének lefizetését engedné meg, úgy nyilván „csak az esedékes kamat" kifejezéssel élne. Megerősíti ezt az is, hogy a körlevél következő bekezdése az előbbi esetre vonatkozóan is úgy rendelkezik, hogy a bank a biztosítékot csak akkor fogadja el, ha az adós igazolja, hogy a KHOB. a kamat és jutalék mértékét (a költséget ismét nem említi) jóváhagyja és a biztosíték befizetéséhez már hozzájárult. A befizetések eszközlése céljából tehát az adós beadványt intéz a KHOB.-hoz, melyben a szükséges adatok közlése mellett- kéri az esedékes kamat, jutalék és költségtétel elismerését és a kifejezetten meghatározott tétel alapján eszközlendő lefizetéshez való hozzájárulását. A beadványban igazolnia kell, hogy a hitelező az 1935. évi hitelrögzítő egyezményhez csatlakozott, illetőleg az adóssal szemben a fentebb említett nyilatkozatok egyikét megtette, továbbá, hogy a hitelező a pengőüzetést kiegyenlítésül vagy csak biztosítékul fogadja el. Az adós a fizetést a MNB-nál az e célra rendszeresített „Befizetőlap" felhasználásával eszközli, mely alkalommál a MNB-nak bemutatja a Bizottság kedvező határozatát is, illetve ha a Banknak már a jövőre szóló ilyen határozatot bemutatott, a határozat keltére és a legutóbbi befizetés időpontjára hivatkozik. Csak olyan KHOB. határozat jöhet figyelembe, mely 1935. július 4. napja után keletkezett és ilyen keletkezésű általános érvényű határozat alapján a bank 1936. július 15-ig fogad el befizetéseket a ,,Stillihalte kamat" számla javára. A befizetett biztosíték után a bank a befizető adósnak június 30-án és december 31-én elszámolandó évi 2.5 % kamatot térít. Ha a hitelező a biztosítékot a MNB. engedélyével egészen vagy részben felhasználja, — amihez az adós külön hozzájárulása nem szükséges, — köteles a felhasznált összeget az adós tartozásába beszámítani, tehát a befizetett járulékösszegek biztosíték jellege megváltozik és kiegyenlítésül szolgálnak. Az átszámításra felhasználást, illetve a MNB. által teljesített fizetést megelőző köznapon jegyzett devizaárfolyamok (pénz és árú) középárfolyama az irányadó. Míg a járulékok tekintetében az a szabály, hogy ezek pengő ellenértékét biztosítékként kell lefizetni, kiegyenlítésül csak az adós hitelezőjénél lévő devizakövetelésének felhasználása esetén vagy a hitelező kifejezett kívánságára vagy abban az esetben szolgál, ha a hitelező a pengőbiztosítékot a bank engedélyével felhasználja, addig a tőketartozásra történő fizetések teljesítés gyanánt történnek. A hitelező kívánsága esetén az adós tőketartozására 3 %-os részfizetést köteles pengőben a hitelező javára a MNB-hoz teljesíteni.