Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 9. szám - A kiadói jog reformja

548 ták is mind így szabályozzák a fordítók és kiadók közötti jogviszonyt. Ez felel meg a tényleges helyzetnek és az igazságnak is, mert teljesen lehetetlen helyzetre és eredményre vezetne az ilyen fordítóval szemben a Kereskedelmi Törvény alkalmazása. Az ilyen fordításoknál az az usance is, hogy a fordítási tiszteletdíj ellenében a fordító egyszersmindenkorra átruházza a kiadóra a fordítás szerzői jogát. A tiszteletdíj fizetésére nézve Kereskedelmi Törvényünk azon az állásponton van, hogy tiszteletdíj akkor fizetendő a munkáért, ha az hallgatagon, vagy nyiltan kiköttetett. Ha a tiszteletdíj a munkáért általában köttetett ki, úgy az a mü teljes átvételével, s illetve elfogadásával fizetendő, míg ha a tiszteletdíj ívek szerint állapíttatott meg, úgy a tiszteletdíj az egyes részek bevégzett kiállításakor fizetendő. A gyakorlatban, ha ívszám szerint is történik a mű honorálása, rendszerint a mű átadásakor megállapítják annak valószínű ívszámát, és a végleges elszámolás megejtéséig, vagyis a többszörözés befej eztéig a valószínű ívszám szerint kifizetik a szerző tiszteletdíját. Nem szabályozza törvényünk azt az esetet, amikor a szerzői tiszteletdíj az eladott példányok eladási árának százaléka szerint van megállapítva, s a tényleges forgalomhoz igazodik. Ilyenkor a modern szerzői jogi törvények szerint egyéb megállapodás hiányában a kiadó tartozik az elmúlt üzleti év eredményéről a szerzőnek elszámolni és neki a tényleges forgalmat igazolni. Egyes törvények, mint pl. a német és a csehszlovák, odáig mennek, hogy a kiadót a könyvékbe való betekintés megengedésére kötelezik. Mindenesetre szabályozandó volna a mi törvényünkben is a szerzőnek az a joga, hogy a kiadó jogos üzleti érdekeinek sérelme nélkül hitelt érdemlő módon meggyőződést szerezhessen arról, hogy hogyan iogynak művei és a fogyás arányában őt minő esedékessé vált tiszteletdíj illeti meg. Törvényünk a többi joggal azonos módon szabályozza azt a kérdést, hogy mi történik akkor, ha a szerződés teljesítése a kiadó személyében beállott véletlenség ifolytán lehetetlenné vált, amikor is a kiadó a tiszteletdíjat megfizetni tartozik, s attól csak akkor szabadul, ha a szerző a munkát ugyanazon feltételek mellett más kiadónak adta át. Hasonlóképpen, ha az átadott munka a kiadónál véletlenül elvész, akkor is a kiadó kötelezettsége csakis a tiszteletdíj megfizetésére szorítkozik. Nem érdemelnek különösebb említést a kiadói szerződés megszűnésére és a kiadó csődjére vonatkozó rendelkezések, amelyek teljesen analógok más törvények rendelkezéseivel. Nem szabályozza azonban Kereskedelmi Törvényünk a kiadói jogban való jogutódlás kérdését. A kiadói ügyletet nem lehet olyan egyszerű forgalmi ügyletnek tekinteni, mint valamely közönséges adás-vételt. Ha egy szerző, aki pl. közismert nemzeti és konzervatív irányáról egy ilyen irányú kiadóval szerződött, úgy flagráns sérelem érheti az ilyen szerzőt, ha a kiadó a megszerzett kiadói jogot egy ellenkező világnézetű kiadóra ruházza át. A kiadó egész üzletének átruházása esetén a kiadói ügylet, s a kiadói jog is egyszersmind