Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 9. szám - A kiadói jog reformja

540 szabályozatlanul hagyta, s ennélfogva az általános jogelvek és a konkrét szerződés szabályai irányadók a korrektura mikénti elvégzése tekintetében. A német törvény 20. §-a szerint a korrektura elvégzése a kiadó kötelessége. Mindenesetre egy példányt átnézés céljából köteles a kiadó a szerző rendelkezésére bocsátani és ha megfelelő idő alatt a szerző a levonat ellen kifogást nem emel, úgy a szöveg elfogadottnak tekintetik. A csehszlovák törvény mindenekelőtt kimondja 6. §-ában, hogy a szerző olyan állapotban köteles a munkát a kiadónak rendelkezésére bocsátani, hogy az költséges korrektura nélkül sokszorosítható legyen. 19. §-a pedig ugyancsak a német törvénnyel azonos rendelkezéseket tartalmaz. Ezzel szemben a kiadói szerződésekben rendszerint a szerzek vállalják ellenérték nélkül a korrektura elvégzését, s ha azt kellő időben el nem végzik, úgy a korrekturát a kiadó az ő költségükre jogosított elvégeztetni. Mindenesetre a szerzők és kiadók kölcsönös jogainak megállapítása céljából helyes volna a korrektúrák kérdését törvényileg szabályozni. A kiadói ügyletnek lényeges eleme, mint mondottam, nemcsak a kiadói jog, hanem egyúttal a kiadási kötelezettség is. Amennyiben a kiadó e kötelezettsége, mégpedig a saját költségén való kiadási kötelezettsége nem áll fenn, úgy nincsen is tulajdonképpeni kiadói ügylet. A kiadói jogosultság és a műnek változatlan alakban saját költségén való kiadási kötelezettsége olyan esszenciális elemei a kiadói ügyletnek, hogy ezen elemek bármelyikének hiánya esetén kiadói ügylet nem is jön létre, hanem az eset körülményei szerint bizományi ügyletről, vagy társasági, vagy műbérszerződósről lehet csak szó. A kiadói ügylet nincsen semmiféle alakszerűséghez kötve. Éppen, mert a kiadói ügylet nincs semmiféle alakszerűséghez kötve, bír rendkívül fontossággal a kiadói jog és a kiadói ügyletre vonatkozó joganyag helyes törvényi szabályozása. Utóvégre a szerzői jog a szerzőt haláláig és halála után jogutódait további 50 évig illeti meg, viszont a kiadói ügyletek egész tömege köttetik formátlanul szóban. Éppen ezért fontos, hogy a kiadói ügylet tartalma minden vonatkozásban helyesen szabályoztassék, nehogy a szerző halála után mindkét felet súlyosan érintő jogviták merülhessenek fel. Így különösen gyakran köttetnek szóban ilyen ügyletek tömeges fordításoknál. De eredeti művekre vonatkozó ügyleteknél is felette fontos, hogy a törvény maga helyesen szabályozza a szerző és kiadó közötti jogviszonyt. Igaz ugyan, hogy az ilyen szerződések az esetek többségében, mint kereskedelmi levelek feltételesen illetékmentesek, mihelyt azonban a kereskedelmi levél a bíróság előtt felhasználtatik, azonnal illetékkötelessé válik és a pertárgy értéke szerinti utólagos illetékkiszabás alá esik. Konkrét esetben az illeték olyan magas összegre rúghat, hogy megnehezíti azt, hogy a felek a szerződéses megállapodást a bíróság előtt felhasználhassák. Ha azonban a törvény maga helyesen szabályozza a feleik közti jogviszonyt, úgy nin-