Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 9. szám - Becsületvédelem és sajtószabadság

532 művét értéktelennek, irodalmi beccsel nem bírónak, gyengének, a művészeti elvekkel ellenkezőnek bírálják, a tudós, hogy tudományos elméletét felületesnek, végig nem gondoknak nyilvánítsák. Tudományos és művészi bírálat terén annyira nem lehet a vélemény helyességét tárgyilagosan megállapítani, hogy itt a bírálatot akkor is tűrni kell, ha igazságtalan is, mert hiszen nincsen olyan fórum, mely végső fokon tudományos, művészi ítéletek helyes voltát kötelező módon eldöntheti és máig sem tudunk jobb módszert a tudományos és művészeti haladás biztosítására, mint a vélemények szabad küzdelmét. A bíróságok sokszor belemennek a bírálat helyességének a bírált mű szövege vagy a színész eljárása alapján való boncolásába, ami nézetem szerint helytelen, mert a bíróság a tudományos, művészeti ítéletet felül nem bírálhatja, másrészt a bírálat mentessége, mint egy idézett bírói ítélet is kimondja, a bírálat esetleges igazságtalansága esetén is fennáll. A bírálat szabadságát nem feszélyezhetik a kifejezések esetleges erőssége folytán beállható jogi következmények sem. Ezért helyesen mondja a budapesti kir. ítélőtábla17) ,,a kritikai megrovás erős kifejezések nélkül csak kivételesen fordul elő és a gondolatok erejét többnyire a kifejezések erőssége, vaskossága pótolja, lévén .a kritika szabadsága közérdek, amely fontosabb, mint az egyéni érzékenység". Ha tehát a bírálat valakinek tudományos, művészeti, politikai, gazdasági vagy egyéb közszereplését bírálja, ügy a személyiségi jog e területen védelmet nem kaphat, mert ez a bírálat jogának területe. Áll ez a használt kifejezésekre és olyan tényállításokra is, melyekre nézve épen vélemény dolga, hogy valók-e, igazak-e, vagy nem. Ily esetben mentesség van, akár helyes, aikár helytelen a bírálat, akár valók az állítások vagy valótlanok, hiszen nincs olyan tárgyilagos fórum, mely a vitát eldöntbetné. A mentesség határa ott van, ahol a sértés a bírálattól függetlenül a személy ellen irányul. A francia válaszjoggal kapcsolatban, mely minden a sajtóban megnevezett személynek megengedi a válaszolás jogát ugyanabban az időszaki lapban és ennek közzétételére a lapot kötelezi, a Doumic perben az államügyész szerint épen a vélemény helyességének eldöntésére való objektív végleges ítélet hiánya miatt nem gyakorolhatónak mondja a válaszjogot irodalmi vagy tudományos bírálatot tartalmazó közleménnyel szemben, ha a közlemény kifejezéseiből nem tűnik ki a megjelölt személy megsértésére irányuló szándék. A francia bíróság ezt az érvelést tételes jog hiányában nem fogadta el, de elvileg helyes. Mi lenne, ha minden fűzfapoéta, vagy gyenge drámaíró a bírálattal szemben ugyanabban az időszaki lapban bizonyítaná azt, hogy műve remekmű? Természetesen sokszor a kedvezőt17) Bpesti Tábla 1928. B. VII. 13.010.