Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 9. szám - Becsületvédelem és sajtószabadság

527 így kerül összeütközésbe két közérdek: a személyiség magánjogi védelme, és a nyilvánosság, a sajtó, a bírálat szabadságának érdeke és két személyiségi jog: a becsület személyiségi joga egyik oldalról és a véleménynyilvánítás, a bírálat szabadságának személyiségi joga a másik oldalról. E fejtegetések célja e két érdek területének határait egyes általános tételek felállításával kijelölni. Először a becsület magánjogi védelmének természetével, majd a bírálat szabadságának jogi helyzetével, végül e két terület elhatárolásával fogunk e rövid tanulmány keretei között nagy általánosságban foglalkozni. A becsület magánjogi védelme régebbi, már elavult intézményeket figyelmen kívül hagyva, újabb keletű. A védelem főleg a bünftetőjog körében, a becsületsértés és rágalmazás vétsége keretében foglalt helyet. Mivel a büntetőjogi irodalom és gyakorlat előtt a becsületvédelem jogtárgyára és természetére nézve a magánjogival hasonló kérdések merültek fel, mielőtt a magánjogi elmélet és gyakorlat kérdéseivel foglalkoznánk, nem mellőzhetjük a büntetőjog felhasználható anyagára vonatkozó rövid fejtegetéseket sem. Angyal Pál4) szerint a becsületet sértő bűncselekmények tárgya tulaj donképen a külső becsületből származó az a jogigény, melynél fogva mindenki követelheti, hogy a társadalom ítéletével megállapított értéhnek megfelelő bánásmódban részesíttessék. Tehát a becsületvédelem védett tárgyának az ű. n. külső becsületet, a társadalomnak az egyes eddigi magatartása által szerzett megbecsülését. ítéletét tartja, amit Binding az egyes forgalmi értékének nevez. Angyal szerint a szubjektív becsületérzés nem lehet védelem tárgya, mert az mások cselekményével meg nem sérthető. Ezzel szemben Kohler az egyén szubjektív érzelemvilágát tartja a védelem tárgyának. A külső becsületet, a társadalom ítéletét nem lehet a védelem tárgyának tekinteni akkor, ha a valóság bizonyítása korlátlanul nincs megengedve, ha a becsületsértés és rágalmazás tényálladékához nem tartozik hozzá a kifejezés, a tényállítás valótlansága. Már pedig e tekintetben igen változatos fokozatok vannak az egyes büntetőtörvénykönyvekben, van olyan törvénykönyv, mint a japán, mely a valóság bizonyítását teljesen kizárja, a többi törvénykönyvek kisebb-nagyobb mértékben megengedik a valóság bizonyítását, de olyan szabályozás, mely a valóság bizonyítását minden esetben megengedné, nincsen. A magyar bíróságok gyakorlata szerint a becsületsértés tényálladékának nem eleme sem a valótlanság, sem pedig a vádlott rosszhiszeműsége (K. 1928. B. I. 393.). ugyanígy a rágalmazásnál közömbös az állított vagy híresztelt tény valósága, vagy valót*) Angyal Pál: A becsület védelméről szóló 1914: XLL t.-c, 3. old. 2*