Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 9. szám - Igazgatósági tagok fizetése

515 kezménnyel sem, hogy ezentúl az ő szolgálati viszonyából íolyó illetményeinek megállapításához immár közgyűlési határozat volna szükséges. De nem szükséges közgyűlési határozat az ily személy szolgálati viszonyának megszűntével újabb szerződés és ezzel járó javadalmazások megállapításához sem. Az esetek túl­nyomó többségében érdemekben gazdag, vagy régen szolgáló tisztviselők, legtöbbször azonban magas állásban lévő alkalma­zottakat szoktak beválasztani az igazgatóságba. — és ily eset­ben sem törvényi rendelkezés, sem egyéb szempont nem szól amellett, hogy az igazgatósági tagul megválasztott tisztviselő szolgálati jogviszonya más elbírálásban részesüljön. Eltekintve attól, a fentebb már kifejtett állásponttól, amely a törvény rendelkezéseiből igazolta, hogy ilyen tételes intézke­dés nincsen, a 179. §-ban foglalt felsorolásnak beható vizsgá­lata arra is következtetést enged, hogy a törvénynek nem is volt célja és szándéka ilyen természetű kérdéseknek a közgyűlés ki­zárólagos hatáskörébe való utalása. Ha ugyanis közelebbről szemügyre vesszük a felsorolásban foglalt pontokat, azokból azt látjuk, hogy ezek egytől-egyig olyan kérdéseket érintenek, ame­lyek a társaság képviseletével, üzletvitelével, igazgatásával járó egyes ügyeken felülemelkedve, magasabb és universáiisabb érde­keket érintenek. A közgyűlés, mint a részvénytársaság szuverén törvényhozói szerve, hivatott megválasztani a társaság törvényes orgánumait, jelesül az igazgatóságot és a ielügyelőbizo!;íságot. Már egyéb orgánumok kirendelése és megválasztása nincs köz­gyűlési hatáskörbe utalva. Tehát pld. a végrehajtóbizottság meg­választása sem. Hogy a társaság számadásainak megállapítása és megvizsgálása, nemkülönben a nyereség felosztása ugyancsak kizárólagos közgyűlési hatáskörbe kívánkozik, úgy vélem nem szorul külön bizonyításra, mert egyéb megoldás, a részvénytár­saságok mai struktúrájában elképzelhetetlen. Még az az irány is. amely a legújabb német reformban előretör, t. i. a Führertumnak a közgyűlés fölé való helyezése, még ez sem kíván e részben vál­toztatni a közgyűlés hatáskörén. Ugyanez vonatkozik a fúzióra, vagy egy minden ügyletre kiterjedő kartelszerződésre, az alap­tőke megváltoztatására, a felszámolás kimondására és a társa­sági szerződést reprezentáló alapszabályváltoztatásra. Mindezektől eltekintve a közgyűlés már csak technikailag sem alkalmas szerv olyan teendők végzésére, mint aminő társa­sági tisztviselők szolgálati szerződéseinek megkötése. A közgyű­lés teljesen alkalmatlan, de legalább is sokkal nehézkesebb ap­parátus, semhogy ilyen kérdésekről tárgyalhasson, alkut folytat­hasson, stb. Hiszen épen azért gondoskodott a törvény külön képviseleti és ügyviteli szervről, mert a részvénytársasági köz­gyűlés alkatánál fogva erre a szerepre sem nem alkalmas, sem nem képes. Nyilván téves elgondoláson nyugszik az az érv. amely e

Next

/
Oldalképek
Tartalom