Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 8. szám - A munkásbiztosítási törvény 90. §-ához

507 gyalja e szakasz kapcsán a fogyasztóközönség megtévesztéséről, a márkás áruk védelméről, a márkás áruk árvédelméröl és az ezeknél előforduló kartellrendszerröl, az árrombolásról, a boykottról stb. szóló bírói gyakorlatot. Igen kimerítően tagolja azután az egyes vonatkozó paragrafusok kapcsán a szédelgő feldicsérés, a bitorlás, utánzás stb, eseteit, súlyt helyezve a tisztességtelen versenyjognak a rokon joganyaggal való érintkezési és különleges szempontjaira, így a védjegy, a cégjoggal szemben. Kiemelem még a versenytárs és a verseny fogalmára vonatkozó anyag rövid összefoglaló feldolgozását. A könyv, bár gyakorlati célokat szolgál és főleg nem a jogászközönség céljaira készült, a népszerűséget összeegyezteti a jogi szabatossággal, úgy hogy a jogászközönség részére is igen hasznos kézikönyvül szolgálhat. Végül a munka a védjegyjog és az árumintavédelem alapelveit ismerteti. Igen hasznos a munka végén levő törvénymutató, tárgymutató és a magyar, német, osztrák, cseh tisztességtelen versenytörvény szakaszainak összehasonlító táblázata, mely lehetővé teszi a kereseti joganyag gyors feltalálását és a külföldi részére hazai jogának a magyar jog megfelelő intézkedésével való összehasonlítását. ///'. dr. Szigeti László. Viczián István: „A Quadripartitum eltérései a Trípartitumtól a nemesi magánjogban." (Az Illés-Szeminárium kiadványai. 2. szám.) Budapest (1935.) 107 oldal. Szerzőnk a Qu.-nak a Nemzeti Múzeumban 895. quart. lat. szám aiatt őrzött interpolálatlan kéziratát alapul véve, öszeveti a Qu.-nak a nemesi magánjogra vonatkozó tételeit a Tr. idevágó pontjaival, hogy aztán az eltéréseket a két munka címeinek sorrendjében — 139 pontban összefoglalva — lépésről-lépésre kimutassa. Vizsgálatai folyamán csak a jogszabálybeli eltérésekkel foglalkozik, a nyelvtani vagy magyarázó jellegű hozzátoldások tárgyalását, valamint a vonatkozó irodalom ismertetését mellőzi. Ezzel munkáját könnyen áttekinthető rendszerével és szabatos nyelvezetével a kutatók praktikus használatára kitűnően alkalmassá teszi. Végső konklúziója ugyan kívánatossá tette volna a kérdés irodalmának beható vizsgálatát is, mert hiszen az régi s ma már köztudattá vált jogászi és történészi előítélet megszüntetésére hivatott. Szerzőnk ugyanis összehasonlításait a következő határozott megállapítással zárja be: .,A Qu.-t a Tr. átdolgozásában semmitéle célzatosság nem vezette. A Tr. alaptételeit kivétel nélkül mind érvényben hagyja, csak a részletkérdésekben csiszol, majdnem minden helyen határozottan fejlődés tanújelét adja és nagyszámú részletekbe bocsátkozó szabályt told hozzá." — Ez az eredmény a kiadványt, amelv több év lelkiismeretes kutatómunkájának gyümölcse, jogirodalmunk nagy nyereségévé avatja. Somogyi Ferenc dr. (Pécs).