Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 8. szám - A munkásbiztosítási törvény 90. §-ához

505 landósult az a gyakorlat, amely a büntető bírói ítélet hiányában a Pp. 180. §. 2. pontja szerinti pergátíó körülményt látott. Ez a gyakorlat a jogi konstrukció szempontjából nem kifogásmentes. A 180. §. 2. pontja szerint pergátló körülmény akkor forog fenn, ha a polgári pert más eljárásnak kell megelőznie. Az adott esetben tehát a pergátló kifogás megállapítása azon alapulna, hogy a polgári pert büntető bírósági eljárásnak kell megelőznie. Ennek a követelménynek tökéletesen eleget tenne, ha a büntető eljárás lefolytattatott volna, de ez még nem jelentené az igény helytállóságát még marasztalás esetén sem, mert egyrészt lehetséges, hogy a bűnügyi elítélés megtörtént ugyan, de nem a balesetelhárító rendszabály foganatosításának elmulasztása, hanem bármely gondatlanság okából, sőt a magánjogi felelősség még az esetre sem áll fenn, ha tényállásilag ugyan adva van az óvórendszabály foganatosításának elmulasztása, de annak megállapítása büntető bírói ítéletben elmaradt. A kártérítés magánjogi igényének előfeltétele nem a büntető eljárás lefolytatása, hanem a büntető ítéletnek ama bizonyos mulasztást megállapító tartalma. A gyakorlat kialakulásánál nyilván szerep jutott a költségkímélés szempontjának, hogy az aránylag egyszerűen megállapítható tényállás mellett ne kelljen a pert érdemileg lefolytatni, mert a törvényben megkívánt büntető ítélet hijján a kereset érdemben is elutasítandó volna, de ezzel a pernyertes munkaadó behajthatatlan költséggel terheltetnék. A jogélet bele is törődött abba a gyakorlatba, amely a büntetőbírói ítélet hiányában pergátló kifogást látott, mert gyakorlati sérelemmel ez az elintézési mód nem járt, viszont a költségkímélési szempont mellette is szólott. Most űj abban a gyakorlat bizonyos ingadozást mutat. A P. L 777 1934. sz. határozat, majd a P. L 1452 1934. sz. határozat az alperes pergátló kifogását elvetette. Az űjabb kúriai határozat a régi gyakorlat helyességét nem érinti, hanem csak hogy ügy mondjuk — a területi hatályosságot korlátozza — mondván, hogy ha a kártérítési igény nem a 90. §-ban szabályozott vétkes magatartásra, hanem egyéb vétkes magatartásra alapíttatik, ügy a magánjogi igény érvényesítésének büntető ítéleti megállapítása nem előfeltétele, hanem ez esetre érdemben bírálandó el. hogy áll-e fenn kártérítési kötelezettség, vagy sem. Ha a pergátló kifogást megállapító gyakorlattal szemben a konstrukció helyességét vitattuk, azzal azonban, hogy ez gyakorlati sérelemmel nem jár, az űjabb bírói döntésekkel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy azok, ha el is tekintünk attól, hogy az előző gyakorlatnak a saját területén való helyességét nem bírálják — jogilag aggálytalanok — mégis reá kell mutatni arra. hogy materiális jelentősége ennek az űjabb gyakorlatnak nincs. A munkásbiztosítási törvény 90. szakaszának utolsó bekezdése szerint a munkaadó kártérítési kötelezettsége a 90. szakasz körén kívül nem áll fenn. Ha tehát a munkaadót terheli is gondatlanság, de ez a gondatlanság nem a szakasz második bekezdésében megszabott ovórendszabályok foganatosításának elmulasztásában áll, hanem egyéb magatartásban.