Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 8. szám - Külföldi törvény és bírói gyakorlat a nemzetközi magánjog szempontjából

503 helő tartás erkölcsileg csak addig indokolható, míg a volt fele­ség társadalmi állásához nem illő és a közerkölcsökbe ütköző botrányos életmódjával a tartásra érdemetlenné válik. Fejtege­téseim eredménye az volt, hogy a végleges nőtartásra való ér­demetlenség eseteit a bírói gyakorlatnak az ideiglenes nőtartás és a bontóperbeli vétkesség szabályaitól függetlenül kell kifej­lesztenie és hogy az érdemetlenség intézményének mélyén nem a házastársi kötelességek megsértésének, hanem a tartásra jo­gosítottnak a tartásra kötelezettel szembeni fokozottabb figyelem és tekintetnek gondolata rejlik. A m. kir. Kúria P. IliI., 686/1935. számú, 1935. június 26-án hozott ítéletének indokolása visszatér a régebbi helyes ál­lásponthoz. Kimondja, hogy ,,habár a házasság felbontása kö­vetkeztében a házastársak házassági kötelességei egymással szemben meg is szűnnek, a tartásra jogosult nőnek a házasság felbontása után is oly magatartást kell tanúsítania, mellyel az életviszonyok között járó megbecsülését megőrzi. Ezzel ellenté­tes a nőnek olyan magatartása, amellyel a női szeméremérzetet és tisztességet súlyosan sérti. Ily magatartású nő a megbecsü­léshez való jogát elveszti és azzal érdemetlenné válik arra, hogy volt férje őt eltartsa." Talán csak azzal egészíthető ki az ítélet elvi jelentőségű indokolása, hogy érdemetlenségre okot ad a volt férjjel szem­beni ok nélküli durva, botrányt okozó magaviselet, pl. a nő a volt férjét nem nyilvánosan ugyan, ok nélkül felpofozza, azt a hirt terjeszti róla, hogy a hivatalában sikkasztott és ezzel árt hírnevének, de esetleg munkaadója gyanúját is felkelti. Helyes az ítéletnek az a kijelentése is, hogy olyan tényeket nem lehet az érdemetlenség megalapozására felhozni, melyről a volt férj már a bontóper folyama alatt ismert és ott felhozott, vagy a perjog szabályai szerint felhozhatott. Nézetem szerint az érdemetlenségre csak oly ok adhat alapot, mely a házasság felbontása után merült fel, mert előbbi ok felhozása, ha a férj előbb nem is tudott volna róla, a vétkesség kérdésében való perújításként hatna, amit a törvény kizár. De ha a bírói gya­korlat ezt meg is engedné, úgy ez nem a végleges nőtartásra való érdemetlenség esete lenne, hanem a végleges nőtartás kötelezett­sége tekintetében új pernek méltányosságból való megengedése, egy újabb esete annak az eddig névtelen perjogi intézménynek, amit ifj. dr. Nagy Dezső perísmétlésnek nevezett el. Sz—i. Külföldi törvény és bírói gyakorlat a nemzetközi magánjog szem­pontjából. Mi a tartalma a nemzetközi magánjog utaló szabályá­nak, amely valamely külföldi jog alkalmazását írja elő? Neve­zetesen: ahol az illető külföldi állam joga a kérdéses joganyagot törvény útján szabályozza — az alkalmazandó „külföldi jog" köre lezárul-e a törvényi rendelkezéssel, amelynek értelmezési munkáját a belföldi bíró már maga látja el, vagy pedig a kül­földi jog keretében kötelezően alkalmazandó-e a külföldi or­szág bírói gyakorlata. Semmi kétség, hogy a külföldi jog tártai-

Next

/
Oldalképek
Tartalom