Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1935 / 8. szám - Külföldi törvény és bírói gyakorlat a nemzetközi magánjog szempontjából
503 helő tartás erkölcsileg csak addig indokolható, míg a volt feleség társadalmi állásához nem illő és a közerkölcsökbe ütköző botrányos életmódjával a tartásra érdemetlenné válik. Fejtegetéseim eredménye az volt, hogy a végleges nőtartásra való érdemetlenség eseteit a bírói gyakorlatnak az ideiglenes nőtartás és a bontóperbeli vétkesség szabályaitól függetlenül kell kifejlesztenie és hogy az érdemetlenség intézményének mélyén nem a házastársi kötelességek megsértésének, hanem a tartásra jogosítottnak a tartásra kötelezettel szembeni fokozottabb figyelem és tekintetnek gondolata rejlik. A m. kir. Kúria P. IliI., 686/1935. számú, 1935. június 26-án hozott ítéletének indokolása visszatér a régebbi helyes állásponthoz. Kimondja, hogy ,,habár a házasság felbontása következtében a házastársak házassági kötelességei egymással szemben meg is szűnnek, a tartásra jogosult nőnek a házasság felbontása után is oly magatartást kell tanúsítania, mellyel az életviszonyok között járó megbecsülését megőrzi. Ezzel ellentétes a nőnek olyan magatartása, amellyel a női szeméremérzetet és tisztességet súlyosan sérti. Ily magatartású nő a megbecsüléshez való jogát elveszti és azzal érdemetlenné válik arra, hogy volt férje őt eltartsa." Talán csak azzal egészíthető ki az ítélet elvi jelentőségű indokolása, hogy érdemetlenségre okot ad a volt férjjel szembeni ok nélküli durva, botrányt okozó magaviselet, pl. a nő a volt férjét nem nyilvánosan ugyan, ok nélkül felpofozza, azt a hirt terjeszti róla, hogy a hivatalában sikkasztott és ezzel árt hírnevének, de esetleg munkaadója gyanúját is felkelti. Helyes az ítéletnek az a kijelentése is, hogy olyan tényeket nem lehet az érdemetlenség megalapozására felhozni, melyről a volt férj már a bontóper folyama alatt ismert és ott felhozott, vagy a perjog szabályai szerint felhozhatott. Nézetem szerint az érdemetlenségre csak oly ok adhat alapot, mely a házasság felbontása után merült fel, mert előbbi ok felhozása, ha a férj előbb nem is tudott volna róla, a vétkesség kérdésében való perújításként hatna, amit a törvény kizár. De ha a bírói gyakorlat ezt meg is engedné, úgy ez nem a végleges nőtartásra való érdemetlenség esete lenne, hanem a végleges nőtartás kötelezettsége tekintetében új pernek méltányosságból való megengedése, egy újabb esete annak az eddig névtelen perjogi intézménynek, amit ifj. dr. Nagy Dezső perísmétlésnek nevezett el. Sz—i. Külföldi törvény és bírói gyakorlat a nemzetközi magánjog szempontjából. Mi a tartalma a nemzetközi magánjog utaló szabályának, amely valamely külföldi jog alkalmazását írja elő? Nevezetesen: ahol az illető külföldi állam joga a kérdéses joganyagot törvény útján szabályozza — az alkalmazandó „külföldi jog" köre lezárul-e a törvényi rendelkezéssel, amelynek értelmezési munkáját a belföldi bíró már maga látja el, vagy pedig a külföldi jog keretében kötelezően alkalmazandó-e a külföldi ország bírói gyakorlata. Semmi kétség, hogy a külföldi jog tártai-