Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1. szám - A hitelélet helyreállítása

24 is; a közlekedési eszközök tökéletesedésével a távolságok megrövidültek, a forgalom meghatványozódott, a föld minden részében a mezőgazdaság fejlődött, szűz területek vonattak művelés alá, a gyarmatok kiaknázása hozzájárult ahhoz, hogy egyes nemzetek nagy gazdagságra tettek szert és tőkéiket hitel formájában rendelkezésére bocsájtották kezdetlegesebb országoknak gazdaságuk megtermékenyítésére. A hitel így nemzetközi viszonylatban is óriási méreteket ért el. Képet alkothatunk magunknak erről, ha figyelembe vesszük, ihogy 1914-ben a háború kitörése előtt — mint A. Neymark megállapítja — franciák birtokában 45 milliárd aranyfrancs, angolok birtokában 100 milliárd aranyfrancs értékű idegen és gyarmati értékpapírok voltak és például Orozsország csak francia hitelezőknek egyedül 12 milliárd aranyfrancskal tartozott. A mult században a technikának rohamos, szédületes haladása egymagában még nem tette volna lehetővé azt a korszakot alkotó gazdasági rendszert, melyet kapitalizmusnak nevezünk. A kapitalisztíkus gazdasági rendszernek leglényegesebb ismérve és alapja a hitelgazdaságnak nagyméretű kialakulása. A naturalgazdaság után a pénz- és hitelgazdaság képezi az emberiség evolúciójában a legújabb állomást. Mégis azt lehet mondani, hogy a hitelgazdaság hallatlan erejű, szédületes gyorsaságú kifejlődéséhez képest, annak valódi jelentőségét a világháborúval járó nagy megrázkódtatások bekövetkeztéig sem az elmélet, sem a gyakorlat teljes mértékben nem ismerte fel. Az emberiség szellemi fejlődésének egyik rendkívül jellemző tünete, hogy a hitel természetrajzát oly kevéssé ismerte. Érdekes, hogy Proudhon már 1840-ben mondotta: ,,Le crédit est de toute l'économie politique la partié la plus difficile, mais en mérne temps la plus curieuse et la plus dramatique." Ez az anardhista világnézetű francia bölcsész tehát már majd egy évszázaddal ezelőtt megsejtette, hogy a hitel a közgazdaságnak legnehezebb, legmegfejthetlenebb és legdrámaibb része. A ma élő nemzedék ébredt csak annak tudatára, hogy a hitel a jelenkori gazdaságnak nemcsak drámai, hanem tragikus fejezete, melynek most szenvedjük el katharzisát. Eddig a bőséges, a gazdaságot megtermékenyítő hitelnek csak fényoldalait, áldásait vették figyelembe, ma a hiteltúltengésnek rettenetes pusztításait nyögjük. Ma már a tudomány is megállapította sok keserű tapasztalatból, hoöy nem volt gazdasági válság, melyet többékevésbé nem a hitellel való visszaélés előzött volna meg. Ma már a kapitalizmus válsága alatt a hitel mélyreható válságát kell értenünk; és ma már tudjuk, hogy a gazdasági világválság összetett okai között a hiteltúltengés, a hitellel való visszaélés és a hitelnek észszerűtlen felhasználása a leglényegesebb tényezők sorába tartoznak. Szinte érthetetlen, hogy a tőkések az utolsó fél évszázadban, vaksággal megverve, mily hiszékenyen, mily nemtörődömséggel bocsájtották pénzüket államnak, közületeknek, vállalkozásoknak rendelkezésére, anélkül, hogy ezen tőkék miként való felhasználása iránt érdeklődtek és biztosítékokat szereztek volna. És époly érthetetlen az a könnyelműség, mellyel a köl-