Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1935 / 1. szám - Harc a polgári jogért
gazdálkodás legyen s ne büntetőjogi szankciókban keresse a jogbiztonság támaszát. Az individualisztikus jogi felfogásnak egyik alaptétele Í pacta sunt servanda elve. Az utolsó évek a szociális érdekek hangsúlyozása, a kizsákmányoló ügyletek tanának kifejlesztése útján messzemenő rést ütöttek ezen az alaptételen. A gyengébbnek egyébként jogosúlt védelme igen sokszor ad ürügyet arra, hogy a szerződő felek egyike jogosulatlan előnyökre tegyen szert azzal, hogy szociális érdekvédelme vagy kizsákmányolás címén bújjék ki vállalt kötelezettsége alól. Az ingatlanok átruházásának a kérdésébe az államhatalom egész a közelmúltig nem avatkozott be és a felek teljes szabadsággal bonyolították le idevonatkozó ügyleteiket. Mindenki anynyit és annak adott el, amennyit és akinek akart. Az új birtokpolitikái törvények ezt az állapotot megváltoztatták. A pénztartozásokat a polgári jog gazdasági forgalom érdekében sematikusan szabályozza. Az államhatalom arra törekszik, hogy a gazdasági élet forgalmi joga jó pénzre támaszkodhassék s a pénz belső értékét védő törvényes intézkedések segélyével keresi annak a biztosítását, hogy a kereskedelmi és fizetési mérleg egyensúlya megvédessék. A háború alatt megtanultuk a pénzérték meghamisításának az útját. Ez elvezetett az infláció bomlasztó hatásához, felduzzadt, fiktív tőkék elhelyezkedési törekvései folytán a túlzott eladósodáshoz, végeredményképen a nemzetközi kereskedelmi és fizetési mérlegek felborulásához. Miután a belső fizetési eszköz belső értéke a legtöbb államban nem lehetett az automatikus elrendeződés támasza, kénytelenek voltak az államok a deviza- és valutaforgalmat korlátozni s a líülföldi fizetésieszközök felhasználásának szabályait nemcsak teljesen új alapokra fektetni, hanem egész teljesítési folyamatot engedélyektől tenni függővé, úgy hogy az érdekeltek nem tudják előre abszolút bizonyossággal megállapítani, hogy az ügylet miként fog lebonyolódni. Ezzel a fejlődéssel együttjárt, hogy a polgári jog határai összébbszorultak. Preventív oldalon a közgazdasági igazgatás tódult bele a polgári jog sáncaiba. A szankciók kérdésében a büntetőjog felöli elhatárolás szűnt meg s mind nagyobb szerepet játszanak a felek egymásközti viszonyában azok a büntetőjogi szankciók, amelyeknek indokoltságot ugyan a közérdek védelme ad, de amelyek mégis csak a magánérdeket védik. Különösen érdekes ezt a fejlődést megfigyelni a devizatilalmak kérdésében. Ezzel a jogfejlődéssel párhuzamosan halad a búvó ügyletek túltengése. A tilalmak következtében a felek sokszor kénytelenek gazdaságilag teljesen jogosult érdekeik szolgálatában oly ügyleteket kötni, amelyek nem juttatják száz százalékig kifejezésre az ügyletkötő felek szándékát.