Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1. szám - Visszaemlékezés. 1925-1935

2 a jog csak méltányosan gyakorolható" és hogy ennek a jóhiszeműségnek és méltányosságnak a hiányában a törvény által megengedett joglépések igénybevétele is a joggal való visszaélés fogalma alá esik, ami bírói oltalomban nem részesíthető. Akkor kezdte alkalmazni ezeket az új hangokat a kir. Kúria a szerződésekre is és ezzel korlátozni a szerződési szabadságot. E jogelvek alapján érvénytelenítette utóbb azt a szerződést, mellyel az alkalmazottja személyi viszonyaival ismerős munkaadó a szolgálatában továbbra is megmaradó alkalmazottjának nyugdíját egy összegben megváltotta, amely összeget azután az alkalmazott felesége özvegyi ellátásának sérelmére nyomban elajándékozta és őt ezzel az ellátástalanság veszélyének tette ki. (Kúria II. 3624/1932.) Akkor merült fel a szovjetházasság érvényességének kényes kérdése is s a Kúria kénytelen volt reá alkalmazni azt az elvet, hogy a hazai tiltó törvénybe ütköző külföldi jogszabály belföldön nem alkalmazható s nem alkalmazható az olyan külföldi jogszabály sem, melynek érvényesülése az emberiességgel, erkölcsi felfogásunkkal és hazai törvényeink céljával nem egyeztethető össze. (Kúria III. 1616/1926., III. 8411/1927., C. 123/1927.) A nemzetközi erkölcs nevében azonban — mondotta ki a Budapesti kir. Törvényszék (16.505/1927.) egy igen mélyen szántó ítéletében — csak olyan ügyletektől lehet megtagadni Magyarországon a bírói védelmet, amelyek vagy egyetemes emberi érdekbe ütköznek, vagy olyan államnak alapvető létérdekét veszélyeztetik, amely állam a nemzetek kultúrközösségébe tartozik. Látjuk, hogyan hullottak pergőtűzként az új jogi problémák, az addig hallatlan és elképzelhetetlen döntések, hogyan remegtek meg a háború előtti magánjog pillérei, hogyan néztünk egymásra azzal az ijedelemmel: vége a jogbiztonságnak, vége a magánjognak, vége talán a jognak egyáltalán? Nap-nap után új rendeletek özöne, mindegyik skrupulus nélkül nyul bele szerzett jogokba, semmisít meg megtámadhatatlannak hitt jogi dogmákat, szabályoz komplikált jogviszonyokat egy odavetett mondattal vagy hallgatólag, ad rendelkezéseinek visszaható erőt, értelmezi a háborús felhatalmazásokat sok évvel a háború befejezése után továbbra is érvényben állóknak és ad ezzel a rendeleti jogalkotásnak oly messzemenő terjedelmet, aminővel szemben halhatatlan Grosschmid-ünk hiába írta meg, hogy a rendelet csak türt jogforrás és a magánjogot meg nem változtathatja.2) Mindnyájan beláttuk és éreztük e jogi földrengés szükségszerűségét és törvényszerűségét s távol állott tőlünk, hogy azt kárhoztassuk vagy kritizáljuk; de meg kellett a változást érteni 2) V. ö. e kérdésről Meszlény: Új jogszabálytan, Polgári Jog I. évf. 8—9. sz.