Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 4. szám - A kir. közjegyzőknek örökösödési ügyekben felszámítható díjairól és költségeiről

219 rés dacára is a fél dispoziciója alá nem eső kifogások megemelhetösége. Ugyancsak nem esik a felek dispositiója körébe az ügyletre megszabott kötelező alakszerűség. Az elismert követelésre előírott alakszerűség kötelező az elismerő ügyletre is. (MMT. 1694. §. 2. bek.) Ez az alakszerűség hiányára alapított kifogás is ezért marad fenn, mert a fél vélelmezett lemondása erre nem hathat ki. A gondolati játékot folytathatjuk. Azt a tételt vallottuk, hogy a követelés a közvetlen felek között nem absztrakt harmadikok irányában absztrakt. Tartozás elismerés, illetve űjítás esetén, ha ügy tetszik, a tétel visszájára fordul, mert ha a kifogások meg nem emelhetösége okából a közvetlen felek között a kötelmet absztraktnak fogjuk fel, akkor ez az absztraktság viszont harmadik irányában nem áll fenn, gondoljunk csak az ajándékozás címén való megtámadás, vagy a csődtörvény 65. §. 2. pont alapján való megtámadás lehetőségére. Az űjítás, elismerés absztraktsága dacára is a harmadik fél bizonyára hivatkozhatik arra, hogy vele szemben az elismert, űjított kötelem ajándékozásnak tekintessék, ha az elismert, vagy űjított kötelem között tényleg ajándék lappangott. A kötelem absztraktságának harmadik személyekkel szemben való ez a feloldódása ugyanazt a jogpolitikai célt szolgálja, mint általánosságban a kötelemnek a harmadik személyekre való tekintettel absztrakt kiképzése, t. i. mentesíteni kell a harmadikat azon hátrányoktól, amelyek a két közvetlen fél egymásközötti viszonyából reá háramolhatnak. Az a tétel tehát, hogy a kötelem absztraktsága a kötelemnek nem általában jellemzője, hanem csak harmadik személyekkel szemben való kivetítése, az elismerés és űjítás ismertetett szabályai mellett is megáll. B. S. JOGALKOTÁS. Uj jogszabályok. A kir. közjegyzőknek örökösödési ügyekben felszámítható díjairól és költségeiről szóló 1935. február hó 17-én hatályba lépett 6800/ 1935. I. M. sz. rendelet (B. K. 40. szám). Ha a hagyaték leltári értéke 200 pengőt meg nem halad, a közjegyző csak készkiadásai megtérítését követelheti. 200 pengőtől 500 P-ig az érték 4%-a a díjátalány. Ezenfelül a díjátalány az érték növekedésével fokozatosan 0.1%-ig csökken. A díjszámítási alap a hagyatéki vagyonnak a terhek levonása nélküli leltári értéke. Figyelmen kívül maradnak az olyan vagyontárgyak, melyeket az 1894. évi XVI. t.-c. 60. §-a szerint osztály létrejötténél az örökhagyó házastársa vagy az örököstársak valamelyike ugyancsak osztály alá bocsát és a 70. §. szerinti az örökhagyó tulajdonául feltüntetett olyan ingatlan, mely nem az örökhagyót, hanem más harmadik személyt illet. De ezekben az esetekben, valamint akkor, ha a hagyatékhoz tartozó ingatlan a telekkönyvben nem az örökhagyó tulajdonául van bejegyezve (67. §.) és a közjegyző kieszközli, hogy a telekkönyvi tulajdonos az ingatlannak az örökhagyóra történt átháramlásáról telekkönvvi bejegyzésre alkalmas okiratot állítson ki, a közjegyzőt díjtöbblet illeti meg, mely abban az esetben, ha az érdekeltek a szükséges okiratokat