Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 3. szám - Uj per a jogerős felhívás után

190 az újabb váltók alapján megindult perben a parcellaváltó kifogását sikerrel felhozhatja-e, a következő kijelentést tette: „Igaz •ugyan, hogy az állandó bírói gyakorlat szerint a váltófizetési meghagyással elmarasztalt fél nincs elzárva attól, hogy perújítás •esetén kívül is érvényesíthesse mindazokat a kifogásokat, melyek őt a váltóügylet alapjául szolgáló magánjogi viszonyból jogszerűen illetik, azonban ebben az esetben az alperes kifogásai ma.gából a váltóügyletből erednek, a váltóvétel érvényessége ellen irányulnak, erre a kérdésre pedig, mely a váltófizetési meghagyással kifogás hiányában eldöntöttnek tekintendő, perújítás esetén kívül visszatérni' nem lehet." Az utóbbi elvi kijelentésben figyeleméltó mozzanatok rejlenek. Az egyik az, hogy a Kúria ezúttal nem indokolja álláspontját a váltóügylet jogcím nélküli mivoltával, hanem megnyugtatóbb módon az állandó bírói gyakorlatra hivatkozik. A másik az, hogy a Kúria pontosabban meghatározza azoknak a kifogásoknak körét, melyek az ügyben hozott jogerős váltófizetési meghagyás ellenére az új perben, akár kifogásként, akár az ügylet érvénytelenítése iránti keresetben a kereseti kérelem alapjául szolgáló tényállásként felhozhatók. A Kúria indokolását alapul véve, tehát a jogerős váltófizetési meghagyással marasztalt adós az új perben, ' közvetlenül szerződött hitelezőjével szemben háromféle ellenvetést tehet. Olyat, ami az alapügyletből ered, olyat ami a váltóból ered és olyat, ami a váltóvételbő! ered. Az első csoportbeli kifogás a jogerős vál'tófizetési meghagyás ellenére sikerrel érvényesíthető, a váltóból és a váltóvételből eredő azonban nem érvényesíthető sikerrel a hitelezővel szemben, mert az ilyen alapon érvényesíthető kifogás szempontjából a váltófizetési meghagyás már ítélt dolgot megállapító határozat. Az indokolás nyilván arra alapítja azt az álláspontját, hogy a kifogások lehetnek olyanok, melyek az alapügylettől elvonatkoztatva, csupán a váltó, mint értékpapír ellen hozhatók fel, lehetnek olyanok, melyek az alapügylet érdemének érintése nélkül magát a váltóvételt sérelmezik, és olyanok, melyek az alapügyletből erednek és amelyek felhozhatók akkor is, ha váltó nem adatott és a peres felek között köztörvényi jogvita folyik. Tehát végeredményben két csoportra osztja a kifogásokat. Olyanokra, melyek az alapügyletből kifolyólag akkor is érvényesíthetők lennének, ha az adós váltót nem adott volna és olyanokra, melyek csupán csak azért hozhatók fel, mert az adós az alapügylet kapcsán váltót adott. A kír. Kúria csak ez utóbbi kifogásokra nézve állapítja meg az ítélt dolog hatályát, az alapügyletből eredő kifogásokra nézve nem. A fent vázolt ítéletek ennek az elvnek megfelelően döntenek. Fennáll azonban még ezek után is minden váltópernél az a lehetőség, hogy a jogerős váltófizetési meghagyás ellenére, sőt esetleg a kielégítési végrehajtás folyamán az adós a perújítási eljárás mellőzésével megállapítási keresetet indít annak kimondása iránt, hogy az alapügyletből kifolyólag a váltóbirtokossal, illetve a végrehaj tatóval szemben tartozása nem áll fenn. Az így meghozott helyt adó ítélet alapján végrehajtás korlátozása vagy megszüntetése iránti pernek lesz helye. E komplikációk el-