Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 3. szám - A személyiségi jogok dologi jogi mivolta

186 jogáról beszélni fogalmi képtelenség volna, még pedig azért, mert hiszen a tulajdonjog mint dologi íjog tárgya, csakis testi dolog lehet. A nem jogász azonban ezt a megkülönböztetést nem ismeri és azt kell mondanom, hogy a nem jogásznak van igaza. Nem a forma a fontos, hanem a tartalom. Szerintem a személyiségi jogok éppen abszolút természetüknél fogva a dologi jogok családjához tartoznak. A személyiségi jog igenis lényegileg nem egyéb mint tulajdonjog. Téves az a tanítás, hogy a tulajdonjog tárgya csak ingatlan és ingó dolog lehet, mert éppen úgy tárgya lehet a tulajdonjognak valamely immateriális dolog is, amely az emberre nézve értékkel bír és hatalmi körébe vonható. Az immateriális dologra vonatkozó tulajdonjog a személyiségi Az eszmei javak különleges természete a részletek tekintetében hozzásimuló eltéréseket igényel a jogalkotás terén is, ez azonban még nem fosztja meg sem magukat az eszmei javakat, sem pedig a reá vonatkozó (jogszabályokat a dologi karakterüktől. A részletkérdések szempontjából az sem közömbös, hogy ingatlan-e a tulajdonjog tárgya avagy ingó. Az ingatlanátadás és az ingó traditió minden különbözősége mellett is fő jellemvonásában azonos, ennek az azonosságnak a természetes velejárója az, hogy amidőn a konkrét eset elbírálásánál a tételes jogszabály nem elegendő, a tulajdonjogra vonatkozó általános szabályokban keresik a megoldást. A szerzői törvény, a szabadalmi törvény, a védjegytörvény tárgyazzák azokat a speciális rendelkezéseket, amelyeket az itt védett immateriális javak különleges természete szükségessé tesz, de ezeknek a rendelkezéseknek egyike sem veszítette el a részletekben való különbözősége dacára dologi jogi, sőt tulajdonjogi alaptermészetét. E speciális rendelkezéseknél nemcsak a kizárólagosság az, amely mint egy félreismerhetetlen bélyege a tulajdonjogi természetnek, hanem megtalálhatók ezeknél a kizárólagosság reaktiójaként — természetesen sajátos köntösben — a tulajdonjogi korlátozások is. A mások respektálásra érdemes jogának megvédése teremtette a szomszéd jogot és ugyanez az érdekvédelem von időbeli határt a szerzői jognak, a szabadalmi jognak, ugyanez a motívum teremti a kényszerengedély rendszerét stb. Ha elismerjük azt, hogy a személyiségi íjogok lényegileg dologi lógok, úgy azt is el kell ismernünk, hogy a dologi jog általános szabályai az irányadók ott, ahol a tételes törvény nem hallatja a szavát. Egy gyakorlati példa fogja a legjobban illusztrálni, hogy milyen fájó igazságtalanságra vezethet a személyiségi jogok teljes absztrahálása a dologi jogtól és ezáltal a pusztán logikai rendszerekre épített okoskodás. A szerző 1874-ben pénzért eladta egy dalának a „tulajdonjogát" — ő ugyanis úgy érezte, hogy az ő dala az ő tulajdona — egy kiadó cégnek. Az adás-vételt követően kitűnő egészségben eltöltött 36 esztendő után a szerző meghalt. Az említett kiadó cég úgy a szerző életében, mint annak halála után zavartalanul élvezte az 1874-ben megvásárolt dalnak a „tulajdonjogát". Közzétette, forgalomba helyezte a dalt, majd megengedte, hogy felvegyék gramofonlemezre, sőt átengedte a beszélőfilm céljaira is, mert ő azt természetesnek találta, hogy az ő tulajdona felett csakis ő rendelkezhetik. De így találta ezt természetesnek maga a szerző is, mert soha még kísérletet sem tette arra, hogy a vevőt jogai gyakorlásában megakadályozza, a szerző örökösei sem gondoltak erre 20 éven át. 20 évvel a szerző halála után és 56 esztendővel az említett tulajdonjogi átruházás után a szerző örökösei észbekaptak és azt mondják a kiadónak: „add ide minden zsebrevágott hasznodat, a dalhoz neked semmi közöd sincs, a jogok bennünket mint örökösöket illet meg, mert az ami közted és a szerző között 1874-ben történt, jogi hatály szempontjából egyenlő a semmivel". A