Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 3. szám - Az alkalmazottcsábítás

161 törvény, 1910 1920. M. E. sz. rendelet). A mindenkori felperes helyzete a felmondási idő előzetes szabályozása nélkül is elég kedvezőnek mondható, mert a törvény az alkalmazottak felmondási idejét az eltöltött szolgálat és a betöltött munkakörnek megfelelő, aránylag hosszú időben állapítja meg. Az a vállalkozó, aki versenytársának alkalmazottját „kiemeli", nem hozhatja fel tehát védekezésül azt, hogy az alkalmazott szolgálati szerződésében nem volt felmondási idő kikötve és így csak akkor mentesül a felelősség alól, ha azt igazolja, hogy a szolgálati szerződésben ki volt kötve az azonnali hatállyal való felmondás joga. Alkalmazás alatt a versenytárs által létesített szolgálati viszonyt kell érteni. Mindezen objektív körülmények fennforgása mellett sem állapítható meg, azonban az alkalmazottcsábítás, ha a versenytárs nem tudta, illetve kellő gondosság kifejtése mellett sem szerezhetett tudomást az alkalmazott szerződésszegéséről. Ennek eldöntésénél a bíróság nagyon helyesen igen szigorúan jár el és már a legcsekélyebb gondatlanság esetén is megállapítja az alperes felelősségét, sőt tudakozódási kötelezettséget is ró a versenytársra. Az, hogy a bírói gyakorlat igen tág körben, az eset valamennyi körülményének figyelembevételével vizsgálja azt, hogy tudomást szerezhetett-e a versenytárs az alkalmazott szerződésszegéséről, abban leli kétségtelenül helyes indokát, hogy csak az az alperes mentesüljön a felelősség alól, akinek tisztességes eljárásához kétség sem férhet, illetve akiről teljes egészében bebizonyosodik, hogy az alkalmazott szerződésszegéséről nem tudhatott. Odáig ugyan a bírói gyakorlat nem megy el, hogy már a versenytársi viszonyra való tekintettel megállapítsa a versenytársnak az alkalmazott szerződésszegéséről való tudomását, ezt azonban már a legcsekélyebb támpont esetében is vélelmezi. így pl.: Nem vitás a peresfelek közt, hogy Gy.-ben 1932. augusztusában csak a felperes és az alperes foglalkoztak patkóvas ipari előállításával és forgalombahozatalával és ahhoz sem férhet kétség, hogy, amint sz különösen az egy városban, vagy községben üzletet folytató versenytársaknál el sem képzelhető, a peres felek mindig érdeklődtek és tájékozást igyekeztek szerezni egymás üzleti viszonyai felől. Már pedig ezekre való tekintettel a legkevésbé sem valószínű, hogy alperes akkor, amikor X. Y.-t 1932. augusztus havában üzletszerzőnek felfogadta, hogy X. Y. felperesnek az ügynöke és ennek részére dolgozik. (Győri T. hiv. ítélet.) A bírói gyakorlat tehát nem elégszik meg azzal, hogy a versenytárs nem tudott az alkalmazott szerződésszegéséről, hanem tovább megy és adott esetben azt is megkívánja tőle, hogy ennek a körülménynek utána járjon. Abból az általános és a rendes kereskedő által követett gyakorlatból kiindulva, mely szerint az az alkalmazottal való szolgálati viszony létesítése előtt annak volt munkaadójánál is érdeklődni szokott, a versenytársat a szerződésszegés legkisebb gyanújának fennforgása esetén pozitív magatartásra, nevezetesen az alkalmazott volt munkaadójánál való tudakozódásra kötelezi. ,,A bíróság álláspontja szerint a tudakozódási kötelezettséget általánosan oly értelemben kötelezővé tenni nem lehet, hogy az új munkaadó minden körülmények közt köteles érdeklődni a szolgálati viszony megszüntetése kérdésében, mert ha a felmondás nélkül kilépett alkalmazottat szolgálatába vevő főnöktől ily tudakozódást és a kapott válasz elfogadását követelni lehetne, úgy az alkalmazott főnöke akarata ellenére felmondási idő kitől-