Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 3. szám - Elidegenítési és terhelési tilalom

155 lan állagára, melynek tulajdonosára nézve elidegenítési vagy megter­helési tilalom van feljegyezve? A kérdés nagyon helyesen, vagylagosan van feltéve, mert amint már kimutattuk a kétféle tilalom nem azonos és közöttük különböz­tetni kell. A határozat értelmében: ,,az ingatlan állagára a zálogjog be­jegyzése sem végrehajtás útján, sem ezenkívül és pedig a tilalom ki­törlésének, illetőleg megszűntének időpontjától kezdődő joghatállyal sem rendelhető el. A haszonélvezetre azonban a zálogjog bejegyzésé­nek mind végrehajtás útján, mind ezen kívül helye van." Tehát amennyiben elidegenítési és terhelési tilalom van felje­gyezve, vagy ez a bejegyzés tárgyának jogi természetében bennfog­laltatik, jelzálogjog bejegyzése az ingatlan állagára el nem rendelhető. E tekintetben a terhelési és elidegenítési tilalom között különbség nincs, mert bármelyikük külön-külön is elégséges a kívánt jogi ered­mény biztosítására. Az ingatlan elidegenítésére vonatkozólag konklúzió azonban nem vonható, mert a feltett kérdés és a nyert határozat határán ez kívül esik. Az indokolás egyik bekezdése azonban azt mondja, hogy ily ti­lalom (s nem tesz különbséget a terhelési és elidegenítési tilalom között) bizonyos ügyleteknek természetes folyománya.5) Ilyen „ese­tekben az elidegenítési és terhelési tilalom kikötése, mint a rendelke­zés jogi természetében rejlő, teljesen felesleges is, minthogy az el­idegenítést nem annyira a tilalom, mint inkább harmadik személynek a lekötött dologra vonatkozó igénye gátolja." Az előadottakban megállapítottuk, hogy különböztetni kell a kétféle tilalom között és ha a jogosuk személy igényeinek az érvé­nyesítése nem kívánja az elidegenítési tilalmat, fölösleges, hogy mint latens tilalom, mely a jogügyletnek természetéből folyik, a tulajdo­nos rendelkezési jogát korlátozza. 3) Az utóöröklési jognak a megfogalmazása azonban igen gyak­ran kétséget hagy fenn aziránt, hogy ez elidegenítési és terhelési ti­lalmat jelent-e. A telekkönyvi feljegyzések közül idézzük a követ­kező példákat: a) B. 42. — „azután feljegyeztetik, hogy a B. 40—41. alatti tu­lajdonosok illetőségéből a H. J.-től még születendő gyermekeket a velük egyenlő arányú tulajdonjog illeti meg, — b) B. 12. „Továbbá a fent átírt ingatlanrészre s a fentnevezett örökösök javára és pedig Györgynek kiskorúságában, valamennyinek pedig végrendelkezés és leszármazók hátrahagyása nélkül leendő el­halálozása esetén az örökös társakat egymás közt egyenlő arányban megillető utóöröklési jog feljegyeztetik. Az első esetben határozatlan, hogy az utóöröklési jog, mely maga is jövőbeli és bizonytalan, az ingatlan milyen hányadára vonatkozik és nem lehet ennélfogva az egész ingatlant forgalmon kívül helyezni. Az utóbbi esetben az utóörökíésnek előfeltételéül van rendelve, hogy a tulajdonos tulajdonosi jogainak gyakorlásával az utóöröklést egy­általában ne hiúsítsa meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom