Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1935 / 2. szám - Közgyűlési határozat megtámadása
131 arra, hogy a materiális igazságot kutató bírói határozat keretébe sok mindent belefogjon, ami talán eredetileg nem is szándékoltatott oda, ott óvakodjunk az elkövetkezendő reform munkálatnál a megszorító értelmezéstől még akkor is, ha látszatra ez az eddigi szabályt egy meghatározott iránvban bővíteni is látszik.*) Dr. Huppert Leó. JOGÉLET - ÜGYVÉDSÉG. Az újonnan kinevezett és megválasztott tagokból alakult bíróés ügyvédvizsgáló bízottság 1935. évvel megújuló lustrumát ünnepélyes teljes üléssel kezdte meg, melynek kiemelkedő mozzanata a bizottság elnökének, dr. Degré Miklósnak nagyjelentőségű és nagyhatású elnöki megnyitó beszéde volt. A nemes gondolatokban bővelkedő szózat ismét tanúságot tett a jogászi közvélemény régi ítéletének helytállósága mellett. A budapesti kir. ítélőtábla elnökének egyénisége és lelki világa annyira at van hatva magasztos hivatásának sugárzó erejétől, hogy mindenkor és minden ténykedésében a bírói munka legmagasabb elve vezérli. Sikerekben gazdag életét az igazságkeresés és az igazságszolgáltatás eszményi feladatának szentelte, csak önmagához volt tehát következetes, amidőn vizsgálóbizottsági elnöki munkakörében is az igazságos ítélkezést tűzte ki legfőbb programmfául. A súlyos megállapításokat tartalmazó beszédből idézzük a következőket: m Három esztendő mult el azóta, hogy az igazságügyi kormány a bizottság élére állított. Ez idő alatt behatóan foglalkoztam vizsgáink körül felmerülő kérdésekkel és minden törekvésem az volt, hogy a színvonalat fenntartsam, sőt amennyiben lehetséges, emeljem. Azt hiszem, tudjuk valamennyien, hogy a vizsgaeredmények nem kielégítők. A titkári jelentések évente sok visszautasításról számolnak be. Ezek az adatok azonban még nem adják a helyzet hű tükrét. A helyzet az én megítélésem szerint sötétebb, mint amit a statisztika feltűntet. Plénumokon sokszor hangoztatjuk, hogy emelni kell a színvonalat és hogy a mi kezünkben van a jövő jogásznemzedék sorsa. Valamennyien át vagyunk hatva annak tudatától, hogy a bírói és ügyvédi pályától el kell zárni az oda nem való elemeket és érezzük valamennyien, hogy a bizottságnak épen ez a hivatása. És a gyakorlatban mégis olykor hűtlenek leszünk elveinkhez. Hűtlenek leszünk azokban az esetekben, amikor beteg, ideggyenge egyének állnak a bizottság előtt, akik sokszor a harctér, de még inkább a hadifogság áldozatai. A nem sikerült vizsgák túlnyomó része azonban nem a most jelzett kategóriába tartozik. *) A közgyűlési határozatok semmissége és megtámadhatósága kérdésében: 1. a Magyar Jogászegylet kiadásában megjelent „A részvénytörvény előkészítése" c. munkában Dr. Dávid István curiai bíró és. dr. Sichermann Bernát előterjesztését; 180. s köv. old. 4*