Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 2. szám - Közgyűlési határozat megtámadása

129 zösége nem vitásan már a megelőző esztendőben megszűnt és azóta is veszteséget mutat. A kir. Kúria eddig azt az álláspontot foglalta el, hogy az a kérdés, hogy a közgyűlési határozat a társaságra anyagilag előnyös-e, nem tárgya a megsemmisítési pernek. (1397/1892. A részvényjog bírói gyakorlata: dr. Sándorfi Kamii 110-ik oldal.) Az aktuális kárt eddig sem követelte meg a Kúria. (C. 1093/1893 ) A legújabb időkben hasonló értelmű két határozatot hozott legfelsőbb bíróságunk. Az egyikben (C. IV. 5109/1929. Jogi Hírlap 1931. évf. 208. sorszám) elvi éllel foglal állást a kérdésben. Arról van szó, hogy az alaptőkefelemelés a társaságra semmiféle előnnyel nem jár. A megtámadási keresetet a kir. Kúria elutasítja: a K. T. 174. §-ának rendelkezését kétségtelenül abban az értelemben kell venni, hogy a közgyűlési határozat csupán abból az okból támadható meg, hogy az a törvénybe, vagy az alapszabályokba ütközik, — nincs azonban megtámadásnak helye azon az alapon, hogy a határozat a részvénytársaságra anyagilag nem előnyös, üzletviteléhez nem szükséges, vagy hogy a részvényesekre káros, mert ezeknek a kérdéseknek a mérlegelése és eldöntése a közgyűlés többségének kizárólagos hatáskörébe tartozik. 1933-ban pedig C. VII. 820/1932. sz. a. (Jogi Hirlap 1933. 473-ik sorszám) a most ismertetett eset perújításra került. A megtámadó felperes a perújítás alapjául azt hozta fel, hogy az alaptőke felemelés a részvénytársaságra semmiféle előnnyel nem jár s bizonyította azt, hogy a tőkefelemelés csak eszköz volt arra, hogy egy idegen vállalat a részvénytöbbséget megszerezze. A kir. Kúria az előbbivel teljesen azonos indokkal utasítja el a megtámadási keresetet. Ha már most az itt ismertetett három határozatot a fent idézett legújabb döntéssel összehasonlítjuk, kitűnik az, hogy az eddigi gyakorlat továbbfejlesztéseképer! a kir. Kúria a K. T. 174. §-ának eddigi megszorító értelmezését lazította. Eddig ugyanis a K. T. 174-ik §-ának körében nem volt vita tárgyává tehető és nem képezte megtámadás tárgyát az, hogy a többség valamely kellő formában létrejött határozatával a kisebbségnek anyagi sérelmet okozott. Kétségtelenül kisebbségi jogvédelmi eszköz volt eddig is a K. T. 174. §-a. Azonban a K. T. 174. §-ának az a kitétele, hogy ,,a törvénybe ütköző" határozatok támadhatók meg, többnyire úgy értelmeztetett, hogy törvény alatt a kereskedelmi törvényt értette a gyakorlat. Az olyan határozatok, amelyek az általános magánjognak a szabályaiba ütköztek, rendszerint akként vonattak a K. T. 174. §-a alá, hogy egyszersmind találtatott olyan részvényjogi speciális szabály is, amely sérelmet szenvedett. (,,A bíróság a közgyűlési határozat megsemmisítése iránti perben csak annak elbírálására van hivatva, hogy a megtámadott határozat a kereskedelmi törvény és az alapszabályok vonatkozó intézkedéseinek megfelelően lett-e hozva, vagy nem? C. 799/1906.) Általános elvként találjuk itt kimondva azt, hogy megtámadható az olyan közgyűlési határozat, amely a részvényeseket vagy azok egy részét a jó erkölcsökbe ütköző módon szándékosan megkárosítja. Az elméletben 4