Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 2. szám - Különböző gyakorlat a hűtlen elhagyásos házassági bontópereket megelőző életközösség visszaállítására kötelező eljárásban

90 vissza a jog fejlődési irányvonalának magnetikus vonzóereje. A törvényalkotás során ez a virulentia még nagyobb erővel mutatkozik meg; példaképem idézem az 1880: XXXIV. t.-c. 1. §-át: A kizárólag gőzerőre berendezett és állandóan gőzerővel működő malmokra a földesúri malomjog nem terjed ki". Ez a törvény is rendi csökevény rádiusát szűkítette meg. Ugyancsak a jog virulenciája él positiven az újságírók végkíelégtíési jogának az 58. számú jogegységi határozatban történt elismerésében. Különösen alakul a jogelvek fejlődési vonalak virulenciája a singularis tételeknél. Ezeket a singularis tételeket a non potest trahi art consequentias tétele, amelyet fölösleges nyűgként visz tovább az elméleti tanítás meddőségre kárhoztatás, jogelméleti tétel ellenére is a jogelv virulentiája tovább fejlesztette a vasutak felelősségéről szóló törvény alapján az objectiv felelősség tételét minden singularitása dacára, amint ezt a jelenséget Almási Antal élesen kiemelte. A jogszabályoknak ez a virulenciája nem a dogmáknak köszöni erejét — hanem a jogász szellemi légkörének — ahogy ma a philosophusok nyelvén nevezik, értékítéleti rendszerének és így végső fokon ugyanazon társadalmi gyökerekig nyul le és meríti belőle táplálékát, mint a szokásjog. A jog virulenciájának ez a szokásjoggal való rokonsága adja meg az alkalmazásbeli ruganyosságot, a gyakorlatot megtermékenyítő erőt. Ezek a döntések — néha az is mellékes, hogy minő dogmatikus indokolások kerülő útján — friss életszagot hordanak magukkal, mint a hogyan forrásuk, támasztékuk nem a logika, nem a hermeneutika, hanem az élet igazsága. B. S. Különböző gyakorlat a hűtlen elhagyásos házassági bontópereket megelőző életközösség visszaállítására kötelező eljárásban. A Házassági törvény 77. §-ának a) pontjára alapított bontópereket megelőző visszahívó eljárásban a kérelem megalapozásához az elhagyásra és az elhagyás tartamára vonatkozó tényállást a Pp. 648. §-a értelmében községi bizonyítvánnyal kellett bizonyítani. A törvényekzés egyszerűsítéséről szóló 1930: XXXIV. t.-c. (Te.) 56. §-a világosan és minden kétséget kizáróan a Pp. 648. §. 3. bekezdése helyébe a következő rendelkezést lépteti: ,,a kérelemben elő kell adni az elhagyásra és az elhagyás tartamára vonatkozó adatokat és bizonyítékokat, stb. stb." A községi bizonyítvány helyébe lépő közjegyzői tanúsítvánnyal az volt a célja a törvényhozásnak, hogy ezáltal a házassági különélés tényeinek könnyelmű bizonyíthatása megszűnjön és főleg, hogy a könnyelmű házassági bontópereket megakadályozza. Az már világosan kitűnik a statisztikai adatokból, hogy a házassági bontóperek számát apasztani nem sikerült ezen intézkedésekkel, amint azt a házassági bontóperek számának emelkedése 1931-től kezdődőleg bizonyítja. A gyakorlatban azonban a Te. 56. §-a értelmében az történik, hogy a házassági életközösséget visszaállító végzés kibo-